Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Pavel Bunčák: Az asszony, Arcra lobbanó villámtól fényes éj (Varga Imre fordításai)

13

lám, a vigyor helye az agyagban a végéhez ért és teljesen megállt,

elegendő már a vigyor, a vigyor minden,

nem marad már semmi az arcról eltűnő ráncok alatt,

ököllé szorult össze a vigyor és tenyérré nyílt szét, amelyben semmi nincs,

te pedig, ránézve, megkérded,

miért a kötélen, s rajta minek.

19

Végezetül a bukfenc belevágódik a feketébe, széttörik benne, kizuhan belőle és ekkor föllázad férfiúi önérzeted és levegőt lövellsz magad alá, hogy sima legyen a leszállásod.

Kétfejű macska

1

Még van egy kis remény, mondja a macska,

van benned egy kő, s ha elesel, miatta emelnek föl.

2

Hirtelen elhatározod magad, mondja a kétfejű macska,

harmadik lábaddal átléped a vonalat,

de szabálytalannak minősítenek és visszahajítanak,

1046