Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Pavel Bunčák: Az asszony, Arcra lobbanó villámtól fényes éj (Varga Imre fordításai)
Hallgatag bizalmatlanságomba foglaltam összes csillagodat. Föltártam bennem mindent. Hirtelen megszólalok, és ezernyi csillag zúdul testemben elébed. PAVEL BUNCÁK Az asszony Te földből kinőtt Málnabokor köszöntlek A lét gyökeréig árasztod a jószerencsét A kert legvékonyabban csörgedező eréből iszol Távollevő fiaid öröme De földrehullt meteor is Bárhol talált ottfelejtett Mézgában gyökeret eresztett Magányodban csodálatos Mindenkihez közeli Távolságokra emlékeztető Amikor a völgyek szomját oltottad S elaltattad a madaras ligeteket Váratlanul cserjévé átváltozol Megnyitod tüskéid méhesét Virágokká változtatod lm az ég föld közvetlen kapcsolata
/
