Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Szajbély Mihály: Végel László: Áttűnések
De mi jelentette számúikra a lényeget annakidején? Nyilvánvalóan mindaz, amit az 1941-ben történtek felidézésével el akartak mondani. Ez magyarázza, hogy az egykori események, a „történet a történetben” leírása legalább akkora teret -kap a könyvben, mint amennyit az 1968-ban, illetve a tíz évvel később történitek elbeszélése. A Ibaj csupán az, Ihogy az előbbi kérdésre mégsem kapunk választ; nem válik világossá az, hogy miit is alkantak elmondani Szőnyi Péterék annakidején a magyar fiú és a szerb lány szerelmének a korabeli illegális kommunista mozgalom epizódjaival átszőtt történetével. Ügy gondolom, a válasz akkor születhetne meg, ha a regény három helyszíne közötti kapcsolatrendszer azonos minőségű lenne. A könyv lapjait forgatva viszont éppen az tűnik fel hogy amíg az 1968 és 78 között húzódó szálak világosan láthatók, addig az 1941-es történet mintha csak a katalizátor szerepét töltené be közöttük. Pedig azt, hogy nem tévedünk, amikor ennél jóval fontosabb szerepet tulajdonítunk neki, bizonyítják a regény szereplődnek itt-ott elszórt kiszóláisai is, melyek egy-egy téteimondatba rejtve mégiscsak megkísérelik a válasz megfogalmazását. „A kétségbeesettek nerr reménykedhetnek, ez egy zűrzavaros filozófia.” — foglalja össze tagadó formában a színpadi előadásból Micsendülő, számára elviselhetetlen tanulságot az igazgató Valóban erről szólt volna az előadás? Talán erről is, hiszen a forgatókönyv megismerését követő beszélgetés abban a kis szerémségi kocsmában végülis nem monc ellent ennek az értelmezésnek. Ott Anna fordult oda Szőnyi Péterhez: „»Az a futás«, mondta halkan, »nagyon szép. Már .majdnem irigylem tőled.« Zavartan körülnéztél. »Mindenesetre szédületes, hogy egy ember megtalálja önmagát. Sokkal köny- nyebb játszani, ha élveszti. Nem is tudóim, sikerül-e?« »Magunikra gondolj«, mondta Sándor cinkosán.” E néhány sor egyébként a regény befejezését is magyarázza amikor Szőnyi Péter, megundorodva a film bemutatóját kövétő bankett hamisságától és tisztátalanságától, megismétli, most már kameráik nélkül és önmagának, í film végi nagy futást. A tételmondatok azonban mindig sarkítanak és egyszerűsítenek, e tulajdonságaikkal Végei regénye esetében nem képesek a szövegvilág szervei részévé válni, s így kimondásuk nem helyettesítheti azt a választ, amelynek a regény egészéből kellett volna kibontakoznia. Korántsem hibátlan alkotás téhát Végei László új regénye. Szívesen nevezné« az 1960-as óvek újszerű ábrázolására törekvő érdekes kísérletnek, ha ez a kitétel i mai kritikai zsargonhan nem lenne egyenlő a burkolt elmarasztalással. Így há maradjunk csak annyiban, hogy jó könyv, érdekes olvasmány az Áttüntetések ami regény, még ha Végei László nevének hallatán valószínűleg azután is az Egy makn emlékiratai jut elsőként a -vajdasági magyar irodalom ismerősednek eszébe. helyreigazítás 1984. évi novemberi számunk 1141. oldalán — téves tájékoztatásunk folytán — Bálint Endréne tulajdonítottuk Bernáth Aurél Ha Isten velünk, ki ellenünk? című képét. Tisztelettel kérjü munkatársunk, Bálint Endre, valamint olvasóink szives elnézését. 96
