Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Ivan Canev: Nyári vihar, Távol az otthontól, Emléktábla, Két beszélgetés között, Elsősegély, Csaknem epigramma, Ott, Egyedül délután, Szép nap (versek - Utassy József fordításai)

IVAN CANEV

Nyári vihar

Először várt így, szinte roskadozva a temérdek gyümölcs alatt szegény.

Oly árva volt az almafácska most, a szívem szánta, szorongtam érte én.

Éjjel aztán, ahogy a szél kicsapta csörömpölve a ház ablakait, csak álltam ott lélegzet-visszafojtva — vihar nyöget odakint valakit:

„Jaj, ne most még! Miért nem vársz meg engem?” Ügy tűnt, segítségért kiált a fa.

Hadonászott ágaival ijedten.

... És zöld almák zuhogtak éjszaka.

Távol az otthontól

Amikor hosszú hetek óta nem vagy a szobádban ... De olyankor, olyankor az egy rideg, kietlen, üres és nagy, a lépteidtől elhagyott. S lehangol.

Mert nem jössz, nem vagy ott sem te, sem árnyad, mintha lakhelyed a föld mélye lenne, magányosan didereg éjjel ágyad, s a padló halkan sóhajtozik este.

Asztal fölé nem hajol senki, senki, a ceruza elszokott az írástól, üres a hamutartó, füst se lengi, a szék pedig, ha te nem vagy, minek, mondd.

A sarkoktól várakozás ered meg, amikor nem vagy ott, mikor sóhajtón az ablakok mind az útra merednek, és léptekre fülel hosszan az ajtó.

1017