Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Szondi György: Binjo Ivanov (bemutatás)

Mást nem is tükrözhet, talán csak a halott költők írhatnák le, ha tudnák, a „nem- életet”. A bökkenő legföljebb az, hogy néhány szerző verseit, meglehet, az élteti, ami a többi halandót nem is érinti, de ez nem adhat okot pánikra, mert ezek az alkotók — olvasó híján — maguk esnek ki a rostán. Az pedig, hogy egyesek nagy buzgalmukban regulákat fabrikálnak, igen komikus; ők ötölték ki például ezt is: „A költészetnek lépést kell tartania az élettel.” Ahogy ezt az intelmet hallom, mindjárt magam előtt látok egy őrmestert, amint a gyakorlótéren masírozik, mellette pedig egy költőszázad veri a díszlépést. A költészet nem engedheti meg, hogy az olvasó azt mondja: „Semmi mást nem látok azon kívül, amit látok” — az utasító jelszók pedig csak ide vezethetnek. A költészet feltartóztatva fogadó szembemozgás, amíg, mondjuk, a prózában ez a mozgás az esetek többségében velünk párhuzamos: segítőkészen utolér, kézen fog bennünket, s elvezet a mindent feloldó kifejlethez. A költészetben ez a „kifejlet” nem valami meghatározott pillanat, esemény, hanem maga a vers, a mű az — „cakompakk”.

A verseket befogadják, minősítik — a kritikusok is. Értőn teszik?

Nem győzök értetlenkedni azon, ahogy a kritika a költészetet kettéválasztja: „érthető”, „nem érthető”, s ez utóbbi fogalmának a meghatározásába gyakran veszélyes célzásokat is belevon. A különös iaz, hogy „érthető” verseknek általában olyanokat tekintenek az ítészek, amelyek habzsolva használják a legelvontabb fogalmaikat, mint boldogság, szerelem, remény, álom, vágy, hit stb., ugyanakkor absztraktnak nevezik azokat a műveket, amelyek kivétel nélkül csak konkrétumokkal dolgoznak, olyan dolgokkal, tárgyakkal, amelyek kézzel is megragadhatóak. A „baj” csupán az, hogy a költő e dolgokat olyan összefüggésekbe hozza, amelyekkel nem tud mit kezdeni a kritikus, mert nem férnek bele a versírásról s annak hasznáról alkotott előzetes elképzeléseibe, s — mi sem könnyebb — már kondíftja is a vészharangot.

„A költészetnek tükröznie kell az életet.” Miképp? És követelmény ez?

1015