Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Binjo Ivanov: Zöld a kék, Poématöredék, Szél támad és szeretlek, Reggel és azután (versek - Szondi György fordításai)
a patát is megmarkolod — meridián és paralel szerint az kettéhasít, gerinced görbítve rikolt a villám-has alatt, töröl a vasseprű, téged söpör karéjokra, galoppban, galoppban, morcul a hold — az öregasszony teste, a lánynak árnyéka, galoppban, galoppban, nézed — félszemed melletted, a másik ugorja át a dombot, galoppban, galoppban, nyitod ki, nyitod ki, nyitod ki, nyitod ki szádat, hogy hívnád vissza, galoppban, galoppban, a lélek — fordított tüske — nyelved elől elillan nem gyűjtötte ki se emelte nem is számolta meg sem ismerte testem odébb a szelet aztán testszagom árasztotta a szél a füvet sem választotta el a gyíktól a gyíkot utolsó farkaitól szétszóródott arra már a testem hol teljesen mindegy neki a költészetnek is mindegy volt ott már Poématöredék Ezüst zuhog a szobában: július pajkos sugarai keresztülbotlanak a színes cérnák karimáit» tűpárna fölött a pávatoliban. Elapad pillanatokra az ajtóhoz hömpölygő ár: nyolc állami óra után anya jön haza; ötszáz kiló lucskos papírt szült, s az ágyra zuhanva mondja háttal: — Tíz tonnával vertük meg ma a többi brigádot! — Szervusz, mama. — A háromműszakos munka a leghasznosabb a társadalmi fejlődés számára! — Szervusz, mama. — Az éj jeli műszak termelékenysége pedig különösen magas! — Szervusz, mama. 1008
