Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Cees Nooteboom: Leszáll az este, szerelem, Egy másik vers Ibizából, Az utolsó levél, Ksar, Ibel Sarhro, Kísértetek órája, Semmit, Én éppen egy másik dűlőúton ülök és festek, fütyörészve, Az alvó istenek, Berbertemető Tinerhirben, Marrakesh-i cserzővargák és bőrfestők, Scholastica, Sziklafal, Trinidad, I. Maschi (versek - Dedinszky Erika fordításai)

Sziklafal

Talán egy órája, hogy itt állok s te örökkévalónak nevezel.

A te századod: az én másodpercem.

Míg te engem keménynek vélsz, én úgy érzem, cseppfolyóssá válók.

Húsból vagy te, kőből vagyok én.

Szavakban rejtezünk mindketten, de ugyanannak adunk nevet.

Mert a te életed dly kurta: oly hosszú az enyém, bár alig különbözünk egyébként.

S mégis,

volt idő hogy én sem voltam,

noha jóval a te még-nem-léted előtt,

s egykor eltűnők majd ón is, széttöredezve, porrá omolva,

akárcsak te: csupa-rojt hús, világ selejtje,

éppoly nyomtalanul.

Lassú, kővévált tudatomban rokon gőg készít elő rokon bukást.

(Aas, 1982)

Trinidad

Ez voltam gyakran: férfi, dűlőúton, férfi, repülőgépen, férfi, nővel.

És voltam gyakran: férfi, ki leginkább kő alá kúszott volna, ne lásson többé fényt.

Ez a két férfi cipeli bőröndöm, olvassa újságom, keresi kenyerem.