Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Oltyán Béla: Déry Tibor alkotáslélektana (tanulmány)

(tájának a délolasz maffia általi elrablásáról szóló újsághír képezi; s 1963-ban, Vayer L<ajos Masolinóról szóló monográfiáját olvasva tűnt fel neki a milánói Szent Ambrus alakja: „Eltettem magamnak a témát, és három év múlva róla írtam regényemet” — emlékszik Déry. (Film-Színház-Muzsika 1966/32.)

Jól tudjuk: mégsem (vagy nemcsak) a történelmi Ambrusról, de a műhely vallomások, a hivatkozás és teljesítmény különbsége mélyen megvilágítja az első benyomás, a gondolati logika, s az alkotott képi-asszociációs szint egymásrahatásának, illetve egymásmellettiségének szerkezetét. Ez utóbbi szempontjából: a törvényszerűség modellizálásához szükséges életismeret értelmezett summája szántén előzmény, s így a követés sorrendje és ritmusa, az „elsőbbség” kérdése sokszor kibogozhatatlan. S ha „a világról való tudás” és alkotói szenvedély esetenként a friss tényből kap igazolást s lendületet, a (már kezdeti fokon is szelektált) kép azonnal ki is billen eredeti összefüggéséből, s más konstrukcióba ivódva kel új életre. A szelektálás Dérynéi különösen szembetűnő, hisz pl. a pop-koncert összetettségéből eleve az atrocitás-mozzanatot emeli ki, s ehhez más történelmi körülmények antihumánus jelenségeit (pl. a nyilas idők borzalmait) is asszociálja.

Déry saját alkotó gyakorlatára vonatkozó észrevételeit egyszerű „munkahipotézisnek” tekinti. Mint mondja: munkája „magánjellegű részleteiről” szeretne szólni: „Sürgősen előrebocsátva, hogy szociológiai és bölcselmi igény nélkül, s még .nyomatékosabban, hogy egy öregember elmeműködését ábrázolva: egyedi esetről lesz tehát szó”. De nem titkolja abbeli reményét sem, hogy témája, a munka, az alkotómunka, „amely, ha felülről nézzük, a társadalomnak, ha alulról, az egyén magánügye” végeredményben közügy, s egymás tapasztalataiból „közérdekű tanulság” is „kisajtolható”. (Ü. n. h. 398.) S valóban: e vallomásosság — kiegészülve az indíttatásban is elméletibb jellegű vélemény-kifejtéssel —, nemcsak önjellemző, hanem általános érvényű alkotáspszichológiai törvényeket is megfogalmaz. S tágas gondolati rendszerében az író „eszméletében” kialakuló „elméleti modell”, tudati előzmény (Ü. n. h. 402.), s az (ettől az egymásbaolvadó átmenetek, visszahatások miatt szinte elválaszthatatlan) alkotó cselekvés meghatározóinak „tetten érésein” kívül, árnyalt megfigyeléseket tesz a külső-belső valóság, az alkotófolyamat egésze s a kész mű struktúrája közötti kapcsolatok s különbségek, a mű létezésmódjának Objektív és szubjektív tényezőiről is. Mindezek számbavétele azonban már új tanulmányt (tanulmányokat) igényel.

955