Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Szőcs Géza: A nemlét íze. Előszonett., Az ízek másvilága. Metaszonett., Az üzenet (versek)
A HALÁL ENGEM IS FOLYTON CÉLBA VESZ KÖRBEDOBÁL RÁKKAL, PUSKAGOLYÓKKAL (ÍGY JUTOK MAJD POKOLRA EGYSZER VAGY FÖL A MENNYBE A JÓKKAL), sütőtök-műtőlámpát hajít arcomba, megdob infarktussal és súlyos leomló kő-eresszel; és vajon hol talál el? gyomromba rúg? vagy torkon ragad majd s dehogy hallja a suttogást: Eressz El! figyelem, keresgélem hogy hol is fényük rajtam kis rejtett tetoválás: köröcske célkereszttel vajon a pusztulásom hol jelölt meg magának betűivel hol jelölt meg szívemet-e kezemet-e hol van rajtam, hol a tülnan ábrája vagy üzenete Még az idén Ostendében! Az erezetbe rejtve apró betűk a számon, egy szálloda, egy álom erkélyajtó egy nyáron szavak az ajtófélfán, egy híján tizenhárom: MINDEN EGYSZERI TÁVOZÁSOD AJTAJÁBA VÁGVA OTT VILLOG ÖRÖKÖS MEGÉRKEZÉSED MINT AZ ABLAK átlépsz félig az ajtón japános, kékes selymek átszőtt tengerszemekkel: ruhád maga az égszín, tajtékkal hűvös tenger — egy szállodában, épp a parton még ebben az esztendőben Triesztben vagy Ostendében belépsz hozzám kékes, nedves kimonóban, kimenőben. (Utókat — nagyon fontos.) Van végül egy kívánságom. Száraz, józan, hűvös, pontos. Olyan, mint egy végrendelet. EGYÜTT FOGADNI A HALÁLT NYITOTT SZEMMEL ÉBREN VELED
