Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló III.)

legnagyobb szenvedélyesség és a legnagyobb artisztikum, a szilajság és a rafinált fegyelem együtt. Azt érezzük, sokkal felfokozottabban, ami a García Lorca művében (a film epikai vázát tekintve azonos a költő hasonló című drámájával) jobbára már úgy is tudtunk. Hogy a szerelem sehol sem olyan halálos, mint Spanyolországban, következetesképpen a párválasztást, a nászt — tulajdonképpen a megtermékenyítést, a foganást — „előkészítő,” megszentelő szertartások sem lehetnek másutt olyan módját megadok, nemes egyszerűek és baljósak, tiszták és telítettek. Kényes egyensúlyok ezek: szelíd és szentséges mozzanataikban ott van az elfojtás, a gyanú, a féltékenység. Aki ezeknek a feszültségeknek az elemeivel dolgozik — már pedig a nagy művészet nem tekinthet el ezektől, — az egy kicsit mindig spanyol, s minél sűrűbben adja a szenvedélyt, s minél kényesebben annak az artisztikumát, annál inkább. A szenvedélyek izzáspontjához közeledve mindnyájan spanyolok vagyunk.

*

Még a Vérnászhoz:

Ez a film nekem a Vas megyei búcsúk bajlós légkörét juttatja eszembe. Rágondolva, érzem a tenyeremben a régi búcsúi lányok kezének kapaszkodó, riadt-kétségbeesett szorítását, amikor éjfél körül előkerültek, ki tudja honnan a kések, mint itt az övékből az albaceti bicskák. És látom a táncosokat körülálló idősebb — már nem táncoló — asszonyok arcán az iszonyat és a kíváncsiság keverékét, azt a különös, pszichikai elsodródottságot. — Érdemes lenne egyszer hosszabban elidőzni annál, hogy miért nem támadhatott nálunk ezekből a karakteres történetekből megfelelően erős — és jellegzetes — magyar „népi balett;” miért sikkadtak el a csárdásban, amelyet többnyire a helyretyutyutyu szellemében stilizáltak, a tragikus szellem. Az ötvenes évek lett volna ama másfajta — „spanyolos-magyar” stilizálások történeti ideje. Ám az itt éppen a sematizmus ideje volt, minden a „tragikus szféra” ellen fordult. Node biztos-e az, hogy csak akkor lehetett volna megteremteni azt a műfaji, vagyis hogy valami fontosat végleg elmulasztottunk?

1051