Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Károlyi Amy: Beszélő szobák (versciklus)
ÁLLAT Természetesen legyen állatod, állat nélkül steril a szoba, de megtelik dzsungellel, villanyossággal a szobaitér, ha állat otthona. Megtelik rejtéllyel, éjjel, tűzjelek’kel, ha vadmacskád egy legyet észrevesz, liánszövevény függ a magasból, ha vadállatod iramodni kezd. REGGELTŐL ESTIG Még nem beszéltünk a napszakokról hajnalról, délről, alkonyairól karmesterei fénynek árnynak hálás lehetsz a délutánnak amely kéket szürkébe olvaszt sarkot, szögletet összeforraszt kaput nyit, csuk a képek háta átléphetsz a valótlanságba és minden kék lesz, méz lesz mit az alkonyat elér csak egy gombon fényűik csöpp piros mint megszúrt ujj-hegyen a csöppnyi vér SZÖGEK ÉS ÉLEK Van, amikor szobád szigorú, tankönyvben mértan-lecke, párhuzamos egyenesek a ferde fénytől keresztre feszítve, derékszögek, kúpok és hasábok, hol virágcserép, teásdoboz volt. Csontvázukat mutatja a szoba, vonalzóval jár a délelőtt, a meghitt sarkok hegyesszöggé válnak és megszúr, ami megölelt előbb.
