Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Károlyi Amy: Beszélő szobák (versciklus)
FOTEL Vajon kinek csont-háza volt e biedermeyer alkalmatosság? Nagynénikés, de kényelmetlen, bevallom, sohasem szerettem. Inkább sámlikon kucorogtam, és szecessziós feszes széken, ebben a biedermeyer hangulatban megfájdult minden ülőrészem. Ilyen fotelba nem jő ihlet, és ami jönne, az is elmegy. Anyám horgolt benn csillagot, holdat és levelet írt, most is látom, ideje lenne túlkerülni ezen a foteles látományon. TÜKÖR Foghíjas lenne berendezésed, ha nem nézhetnéd jobbról-bálról új ruhád, a szabó milyen ráncot varrt reád, s milyen új ránc szegélyzi régi szád. A tükör lehet aranykeretes, bronz és réz, (újabban szalma is) van előnyös és előnytelen van ami teljesen hamis képet hív elő, mint őszinte fénykép. A fényképet eltéped, a tükröt kár összetörni, a vendégre is nyelvét ölti. Érték. Gyertyafényes tükör megvigasztal, mosolyt mosollyal, jó szót jóval fizet, ha bort töltsz neki, te sem iszol vizet. Tükröddel nincs magányod. Tükröd a társaságod, amilyen lenni akarsz, magad olyannak látod, lépj közelébb, az örök-ifjúsághoz. Magát csalni s csalatni óhajt az ember. A tükör antik és foncsor-hiányos.
