Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Fekete Mária: Váratlan épületnyomok egy őskori lelőhelyen (tanulmány)

A vár fekvése kiválóan alkalmas a védelemre. A felső platót egyetlen keskeny földnyelv köti a (Kőszegi (hegység vonulatához, amelyet — még meghatározatlan korú — több kapuszoros, bástya és sánc ellenőriz. A meredek lejtő felső szélén állt a várfal tornyaival. A hegyről Délre, Keletre kiváló kilátás tárul elénk. Eső utáni tiszta időben a Ságihegy, Somló, Sümeg, Csobánc, a Balaíon-Felvidók látszik, sőt megcsillan a Balaton víztükre is.

A címben jelzett „váratlan 'épületnyomok” a kővár idejét megelőző korból kerültek elő. A szinte alapozásáig lerombolt és feldúlt 10,90X5,70 méteres kis templom kora a IX. században határozható meg. Ez a korszak nem ismeretlen a régi, szórványos velemi léletanyagban. (Miske Kálmán: A Velem Szf. vidi őstelep, Wien 1907.) A Karoling-fconhoz köthetők: egy szíj vég — az egyetlen Magyarországon! —, övveret, rombikus huzalgyűrűk, pántgyűrűk, sarkantyúik, hajkarikák, fülkarikák, kések, néhány edény és orsógomlbok. Ugyancsak erre a korira utalnak a hegy DK-i lejtőjén gr. Széchényi Rezső által talált nyújtott csontvázas, lovas temetkezések. E temető újbóli megtalálása és hitelesítése fontos feladatunk. A templomhoz tartozó temető feltárása minden kétséget kizáróan igazolná a — szakmai körökben is kétkedéssel fogadott — IX. századi templom meglétét. A lelőhely IX. századi lakottságát, jelentőségét oklevelek is tanúsítják. Karoling határjárásokban szereplő helynevek: 860. máj. 8.: Vuitinesberc, 860. nov. 20.: Vuitanesbere, 885. nov. 25-re hamisított oklevélben: Vuitinesberch Vékony Gábor ezeket a velemi ásatások előtt is Kőszeg környékére helyezte.

A IX. századi templom Észak felől ismeretlen épülethez, esetleg udvarházhoz tartozhatott. Dél felé valószínűleg feljáró kötötte össze az alatta fekvő temetővel, ill. a feltételezett temető előtt fekvő, körülsáncolt, ma még kutatatta területtel. Ezt a feljárót természetesen a XIII. századi vár építésekor megszüntették, hiszen védhe- tetlenné tette volna a bástyát.

Ugyancsak fontos és teljesen váratlan eredménye az ásatásnak — írásos forrásokban egyáltalán nem szerepel — a magyar államalapítás korában (X—XI. század) jellegzetes földvártípus előkerülése. A sűrűn egymás mellé levert kettős gerenda- palánk közé döngölt, égett, agyagos, köves sánc a sziiklaorom pereiméről a felső várat kísérő teraszra indul. Az ÉK-i oldalion több szakaszát is feltártuk, de alaprajzilag a terület későbbi beépítése területrendezések, az újább időkben felvirágzó búcsújáróhely forgalma és bolygatása miatt (1859. június 19-ről 20-ra virradó éjszakán 5000 ember töltötte az éjszakát a hegyen, örömtüzeket gyújtva, mozsárágyúzva ünnepelték a kápolna felszentelését, a védőszent névünnepét) még nem tisztázott. A fellegvárat kísérő teraszon ez a sánc a kis későkelta kori oppiduim falta felett, részben azt felhasználva és megerősítve, részben mellette húzódik.

Fontos és még tisztázatlan a templom Szent Vid titulusa. A IV. század eleji ólkeresztény vértanú ereklyéit a Corvey-i apátságban őrizték (836), népszerűsége innen terjedt el az akkori keresztény Európában. (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Budapest 1977.) Okleveles és régészeti adataink tanúsága szerint ilyen korai patrocínium a velemi is. Szent Vid tisztélete, névünnepének hagyományai több szálból tevődnek össze, amelyek közül nem egy pogány eredetű. Most csak a múlt század végén még meglévő szokást emelem ki: Szent Vid napján oltárra helyezett fogadalmi vas állatszöbrocskák európai előfordulásának lelőhelyünk a legkeletibb pontja.

Ezek az eredmények és a még tisztázatta kérdések új feladatok elé állították a Savaria Múzeumot. Az őskori teraszos város feltárása mellett a lelőhely későbibi korszakaira is kellőképpen figyelnünk kell. A temető felkutatásán kívül az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával készülünk a templom, a földvár és a kővár műemléki megóvására és bemutatására. E munka megnyugtató megoldását a Szent- vid hegy természeti védettsége és komoly méretű idegenforgalma is indokolja.

78