Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló)
foglalkozik, mert ez egyszerűen abszurdum. De így voltak veszélyhelyzetben mások is. Provokáció, árulás, abszurdum — mondták a tényekre a nagy tény- tisztelők, mivel ők nem úgy gondolták, mivel ők abban, ahogyan elképzelték, már megnyugodtak. * Cromwell az ő istenes-istentelen leveleiben. Könyörtelen-ájtatos, már-már úgy, mint egy jezsuita. De akkor éppen ez az ember kellett, ez az óvatos-éber, merész, hallatlanul rugalmas, „vasbordájú”. Az istent itt nyugodtan behelyettesíthetjük azzal, hogy Forradalom. — A Kossuth és Cromwell párhuzamok. Cromwell teljesen az angolságból jött, gentleman a legfelső fokon: „polgár” is, „arisztokrata” is, e kettő legjobb erényeivel. Kossuth viszont köznemes-ér- telmiségi magyar, ennek a rétegnek a legjobb erényeivel, s ez igen nagy különbség. De mit is várhattunk volna? A történelem nem ajándékoz csak úgy embereket. Jó esetben mindig azt adja, ami van, s ezt nézve, igazán nem panaszkodhatunk. Kossuth akkori magunkat testesítette meg, államférfiként valóban a nemzet géniuszát. Ö voltunk: olyanok voltunk akkor, hogy őt tudtuk kapni. — Az igazi forradalom, a szervesen fejlődött, amíg forradalom, nem ismeri a kontraszelekciót. * A „levellerek” (egyenlősítők) Cromwell leveleiben és beszédeiben. Most jövök rá, hogy valaha, bár nem tudtam róla, én is „leveller” voltam. „Ha nem mindenki, akkor senki se” — mondtam, és miért, ha nem a „levellerség” miatt? — Mentségemre szolgáljon, hogy magasabbnak képzeltem azt a „mindenkit”, vagyis az átlagosat. — Ellenszenvem minden ceremónikus megnyilvánulással szemben még mindig. Mi ez, ha nem a „levellerség” maradványa? Sokáig azt hittem, hogy ez a jni nemzedékünk egyik — plebejus — rétegének alapvonása. Meglepetésem, amikor tapasztalnom kellett, hogy tévedek: plebejus kortársaim ugyancsak odavannak azért, amit én mint a tekintélyi elv megnyilvánulását, megvetek. A magányosságérzés rohamai, amikor láttam, hogy tekintély ellenségem abban a formában alkati, már-már egyéni sajátosság. 947