Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Vékony Gábor: Az avaroktól a honfoglalásig (tanulmány)
szomszédságra következtethetünk abból is, hogy a bolgárok többször beavatkoznak Morvaország belügyeibe. 864-ben, amikor Németh Lajos császár a Bécstől nyugatra fekvő Duna-parti városban, Tullnban találkozik Boris, keresztény nevén Mihály bolgár fejedelemmel, az utóbbi hadai morva földön járnak. 883-ban ugyancsak morva földön pusztítanak a bolgár seregék. A bolgárok morvaországi jelenlétével szorosan összefügg a két szaloniki térítőszerzetes, Konstantin, ismertebb nevén Cirill és testvére, Method működése. Ezek akkor utaznak Morvaországba, amikor a bolgár hadak éppen ott vannak, egyébként a bolgárok keresztény hitre térésének esztendejében, 864-ben. Közismert, hogy Met- hódot olyan püspöki székbe nevezi ki a pápa, a Szerénységnek nevet adó Szirmium- ba, amely bolgár földre esett. Ez a kinevezés bizonyosan az akkori viszonyok körültekintő figyelembevételével történt. Ha e helyütt nincs is módunk arra, hogy a morvaországi szláv terítést részleteiben taglaljuk, biztosan mondhatjuk, hogy az elválaszthatatlan a bolgár—morva kapcsolattól. Csak röviden utalnék rá, hogy a morvaországi bolgár jelenlétnek régészeti bizonyítékai is vannak, hiszen morva fejedelmi központokban kerülnek elénk bolgár emlékek, nyilvánvalóan nem véletlenül. Morvaország keleti határa ezek szerint nagyjából ott volt, ahol a bolgárok észak- nyugati határa. A IX. század elején a Morva folyó ivölgyében kialakuló kis szláv fé'- jedelemség az idő múlásával jelentősen gyarapodik, a karolingok mégis csak vazallusukként tartják számon. Noha a morvák, különösen legnagyobb fejedelmük, Szva- topluk idején — akit a források időnként rexnek — királynak — is neveznek — nagy hódításokkal dicsekedtek, keleti birtokaikról csak annyit tudunk egykorú forrásból, hogy Nyitra vidéke hozzájuk tartozott. Későbbi források szerint Szvatopluk keleten a Garamig terjeszkedett volna, régészetileg azonban csak annyi bizonyos, hogy a morvák valóban megszállták az egykori Nyitra megyét, azaz a Kárpát-medence leg- északnyugatibb részét. Cseh és szlovák kutatóik az adatok ellenére előszeretettel terjesztik ki Morávia határait egészen a Tiszáig, ennek azonban értelmes okát nem lehet találni, hacsak arra nem gondolunk, hogy ilyen módon a keleti morva határ elérné a mitikus dákorománok határait. A „nemzeti tudatot” alakító, ez esetben azt is mondatnánk: kreáló történetírás azonban nem azonos, nem is volt és — remélem — nem is lesz azonos a történelemmel. (E megjegyzés természetesen nem csak szomszédainkra vonatkozik.) Tény, hogy a morva fennhatóság keleten legfeljebb Nyitráig terjedt, s Morvaország valahol ezen a vidéken, azaz a Duna-kanyartól északra érintkezett a bolgár uralom alatt álló területekkel. Vagyis a IX. század nagyobb részében a Kárpát-medence kiterjedtebb keleti fele bolgár birtok volt, északnyugati csücske a bolgárok és a karolingok között ingadozó Morvaországhoz tartozik, a Dunántúl nyugati részén pedig karoling hatalom van. Ez persze így, ilyen formában állókép, mégis nagyjából ez volt a Kárpát-medence politikai képe a honfoglalás idején. Mit tehet mindehhez hozzá a régészet? Az erre adandó választ azzal kell kezdenem, hogy a honfoglalás előtti Kárpát-medence, szűkebben a IX. századi Kárpátmedence történetének problematikus volta nem elsősorban hagyományos értelemben vett történelmi probléma. Az írott források alapján a IX. század képét mindig is hiányérzetmentesen meg lehetett rajzolni, legfeljebb a történetíró szemléletének megfelelően hol a karolingok kerültek előtérbe, hol a .morvák, vagy éppen a nem létező dunántúli szláv állam. S ha egyik sem volt elég kedves a történetírói értelemnek, ott voltak a forrásokban amúgy is említett „pusztaságok”, amelyekkel népte- lenné lehetett tenni országnyi területeket. Közben persze meg kellett feledkezni arról, vajon miféle isteni hatalom volt az, amely e tenrrtészetadta gazdag vidékről tovaűzte az embereket, hiszen földi aligha lett volna képes rá. De meg kellett feledkezni arról is, hogy miféle „pusztaságok” is forrásaink pusztaságai, s ha igazán ember nem lakta területek, mettől s meddig terülnek el. Nem szeretnék elméletieskedővé válni, fentiek részletes magyarázata amúgy is további olyan tények megismerését kívánná tőlünk, amelyek most nem tartoznak 70
