Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Kovács József: A Magyar Szent Korona (tanulmány)

A MAGYAR SZENT KORONA (ESETLEGES) TÁJOLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI DÉL ÉSZAK a) a „teremtés alapállá­sa” szerint c) a kereszt szerint b) az imádkozás szabá­lya szerint c) a kereszt szerint Van azonban egy olyan ikonográfiái szabály 'is, amely szerint Krisztus mindig keletről néz nyugatra, „hogy aki kér és imádkozik szükségszerűen kelet felé for­duljon”. így Szent Ambrus, Szent Aflhanasziosz stb. — Ebben az esetben Tamásnál lenne a kelet és Bertalannál a nyugat. És tájolható-e a Kereszt? Értelmezése szerint igen. Finmicus Maternust (4. sz.) idézem: „E 'jelnek a vízszintes és függőleges szarva tartja fönn az eget, rögzíti a földet; a kereszt két oldalsó ága elérd a keletet, alátámasztja a nyugatot, és ágy az egész Világ három ponton megerősítve... (A pogány vallások tévelygéséről, 22; Bollók János fordítása. Bp., 1984., 98. old.). Hasonlóképpen ír Seduiiius is (6. sz.) a Húsvéti Ének 5. részében. A Keresztnek ilyesfajta szemlélete továbbél még a kö­zépkorban is, nemegyszer a templomok tájolásánál kap szerepet. — Az idézett el­gondolás szerint a Keresztnek a vízszintes ága mutatná a kelét—nyugati irányt. 900

Next

/
Thumbnails
Contents