Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta (pályakép II.)

zönséggel, végül vonuljanak el a vízen, velencei éjszakáihoz hasonló látványossággal. Sajnos, „Kiszökött a Ráiba, kiöntött az árja” és a nyári árvíz elsöpörte a tervet. 1972. október 26-án érkeztek Ditta és vendégei Győribe. Délelőtt a Bartók Béláról elnevezett iskola bemutatkozását gyönyörködtük végig. Délután a Tanítóképző Főiskola tanári szobájában köszöntötték a kapuvári népviseletes gyerekek Dittát és amerikai vendégeit rábaközi és höveji népművészeti remekeikkel, a koroncói pávakör 50—70 évesei nemzetiszán szalaggal átkötött pá 1 inkásiüiwegekkel. Akkortájt a koroncói vetekedett a kecskemétivel külföldön is: Serlyné Miryam Molim zongoraművésznő szeme felragyogott, mikor ráismert. Ditta az asztalához ültette a koroncói citerást. — „Nem ismerem én a kottát, nem vagyok művész, csak fog- kefenyéllel nyomom a húrokat!” — szabadkozott Ilona asszony. — „Nem baj, a népművész akkor is művész, ha nem ismeri a kottát” — szólt mosolyogva Ditta. — „Honnan hozták a nótákat?” — „Betlehemiből, ott voltunk summások!” — „Betlehemben?!” — csudálkozott Ditta és amerikai vendégei, mire Ilona asszony megmagyarázta: — „A Betlehem pusztán, a sáti majoriban hevesi és zalai summásokkal ültünk a szalmán, mint a verebek és (latolgattunk”. A koroncóiak emlékkönyvébe ezt írta Serly Tibor: „Ilyen uniszónó hangzást sehol a világon nem hallottam”. Bartókné is aláírta.

Ezután következett a „legnagyobb népdal”-unk. Bartók 1904. évi gyűjtőfüzetéből ismertünk egy töredék dalt: — „Vetettem violát...” Koxoncón 1972-ben így dalolták: „Sűrű eső esik, / Széip csöndesen esik, / Karomcóban halálomat / Jaj de sokan lesik”. 6,6, 8,6 szótagosak a sorok. Bartók figyelmeztetett, hogy a hosszabb sorok felé haladnak a népdalok. Koroncón egyik pávaköri próbán — közös hozzáadásokkal — megnöveltük az 1904. óta ismert kis formát: „Sűrű eső esik, szép csöndesen esik, Koroncóban halálomat jaj de nagyon sokan, de sokan lesik, / Azért lesik sokan az én halálomat, el akarják rabolni a drága kiesd babám, kis galambomat. / Éna babám oda nem, nem adom! Inkább a Balkonyérbe bé-ibeugrom, de majd kiugróm, / Ahol susog a nád, megcsókolom a szád, nem parancsol énnekem a drágalátos anyád, jó édesanyád!” Ez bizony soronként 31, 31, 26 szótag, összesen 119 szótagos, eléri a városi „nótákét”. Ditta is úgy találta, hogy ez ma a legnagyobb „népdal”. — „írt-e nótát valamelyikük?” — kérdezte. — „Nem!” —mondták szinte ijedten, pedig tudták, hogy a patonai vasúti pályaőr, Molnár Ferenc írt szép szövegét: „Kiöntött a Rába, kiszökött az árja”, de ha bevallják, nem nyernek a televízió pávás „népdal versenyén”. így nyertek! Ditta és Tibor jót mulattak a „népdal-titkon”. Este Ditta és Comensoli Mária Bartók és Serly kétzongorás darabjait játszotta, Miryam Molim pediig Modus Lascivus-darabokat a győrieknek és környékbelieknek, akik zsúfolásig megtöltötték a nagytermet, még a dobogó szélén is ültek. Végül fehér asztal mellett a Hungáriában beszélgettek hosszasan a győri zeneélet vezetőivel, Ditta és Halmos László a Bartók-házaspár egykori győri szerepléseiről.

Magyaróvárott jártunk 1975. június 10-én. A pávaikörök találkozóján ismét Koroncó köszöntötte Dittát. Akkor előkerült egy vándorló népdal: „Kerekes kis kút- nál siirdogál valaki / Talán az én rózsám ökreit 'keresi? / — Ne keresd, ne keresd, mert be van az fogva, / Csorvási bírónál szól a csengő rajita, / Ismerem az ökröm csengőszólásáról, / A rózsám vette azt a győri vásáron!... Vándorúton kerülhetett a dalba a békésmegyei Csorvás és Győr neve. Ditta szeme könnybelábadt, hisz Csorváson kötött házasságot Bartók Béla édesapja és édesanyja, Győrből jöttek, akik most énekelték, és Magyaróvárott voltunk, ahol Bartók édesapja gazdászatot tanult. A közös ebéden azok közé ült, akik dalolgattak. Mikor táncosok jöttek oda, bocsánatot kért és átült a dalolok mellé. Dittának megmutatták az iskolaváros régi épületeit is. Pardavi Tibor igazgatóhelyetesnél az évszázados falakat oldalanként más színei festették. „Harmonikusan kitágítja a teret” — mondta Ditta. A háziasszony kora reggel mezei virággal díszítette a szobát. Ditta belépve meglepődve kérdi: — „Honnan tudta, hogy ez volt férjem ikedvene virága? Pardarwiné vadrózsát hozott a mezőről. Amikor Dittától búcsúzott, hirtelen lehajolt és csókot lehelt a

881