Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Balassa Péter: A cselekmény rejtélye mint anekdotikus forma (tanulmány)
2. A Megbocsátás elemzése A novella a Mozgó Világ 1983-as évfolyamának 11. számában jelent meg, huszonnyolc nyomtatott oldalon. Egy képpel indul, melyet joggal lehet őslénynek, motivikus ősicsírának nevezni, ez pedig a füst. „A vonat már rég 'kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füst- csík ottfelejtette magát a levegőben. Az lett volna valamilyen győzelem, ha ez a füstcsík nem foszlik szét... Volt is remény erre, mert még este nyolckor sem foszlott szét, feltűnés nélkül a helyén maradt, mintha puszta fellhőalakban volna, mely olyan döntésre jutott, hogy nem kíván meghalni.” A győzelem megszületik, mert a novella időtartamára a füstcsík ottmarad a kisváros felett. Ezen kívüli a mű elején sűrű egymásutánban, később ritkásaibban kilenc kép, jelenik még meg, a szó első értelmében Véve azt, tehát nem retorikai alakzatként. Az Állatok búcsúja című kép, melyet Anita készít „faszéniparázson forrósított, fémvégű pálcákkal”. A Hangos-puszta képe, a napozó Mária képe, a nagyapa grafikonjainak képe, a fotográfia, az a kép, amit a permetező pilóta lát a halott lánnyal, a „kis támasztós, asztali képkeret ezüstből, benne a fotográfiával”, végül a Lipovszky vendéglő falán függő „századvégi mélynyomat”. Ami azonban e képek egymással összefüggő logikáját illeti, nem tudunk ilyet megállapítani, noha érzékeljük rejtélyes, történetvivő és motivációs szerepüket. Első összegző megállapításunk: abszolút történetközpontú elbeszélést olvasunk, helyenként egyenesen elmesélt történetet, melynek azonban az egységét kell — ha van — megkeresnünk; mert egyelőre ellenáll mindenfajta egységesítő olvasatnak. A történet úgynevezett logikájának a szerkezete paradox: mozaikos, de egy- egy mozaik önmagában kerekded, mintegy anekd-otikusan lekerekített (ennek su- ga'lmazására az elbeszélés külön súlyt helyez); egészét tekintve diffúz és célratörő, töredezett egységekben mozgó és egyetlen nagy ívet tartalmazó. Teleológiája, iránya és feszült, talányos végpontja van, melynek tartalma azonban lényegében -nyitva marad stb. Az elbeszélés úgy irányítja tehát ezt a paradox struktúrát, hogy az olvasónak magának kell nyomoznia az ismeretlenben. Ami Viszont a nagy ív érzetét kelti, az éppen a novella ősténye, motívumcsírája, a füst. Ennek végiighúzódása a szó vizuális értelmében és cselekményesen is, egységes jelentésikör-t teremt, tónusát tekintve pedig lírai víziónak tekinthető. Ebiből, innen, mintegy a .ködből” bontakozik ki a régmúlt, a töredékesen felidézhető emlék-mozaik. A lírai vízióból születő epikai forma feszültséget, de nem képtelenséget teremt a műben: egy névtelen, megnevezetten megbocsátó mozdulat teremti újra a szélesen kanyargó anekdo- tik-us anyagot. Ez a megoldás a magyar lírában Kálnoky László Az elsodortak című jelentős versében találja meg a párhuzamosát, mely kiindulását tekintve lírai vízió (középpontjában a víz -képzetével, a folyó sodrásával), anyagában viszont anekdotiikus pillanatfelvételeket tartalmaz. Érdekes, hogy (Kálnoky e versétől kezdve találja meg az utóbbi éveit jellemző epiko-lírai kifejezésmódot, mely alapja lesz a Homálynoky-történeteknek. Az emlékező tudatmozgásának megjelelő, anekdotikus álarcot használó formát találja meg Mészöly; a cselekmény fő szála pszichikai, lírai, vizionárius, nem tárgyi: az összetartozó motiváció maga a megbocsátás a múltnak. A tárgyi anyag pedig az anekdota álarcát ölti magára. A különálló cselekmény-labdacsok összességükben viszont rejtélyt árasztanak magukból, sőt kaotikus mozgásra emlékeztetnek, hiszen az emlékezés mechanizmusa maga is rejtélyes, nem egységes, kiismerhetetlen, olykor véletlenszerű: kaotikus, csak a vivő energiája (megbocsátás) nem az. Nézzük közelebbről emez alapképlet működését. A történet egy feltételezhető gyerekkorban, kfo. az I. világháború után játszódik, erre utal Gergely álma: „Apa lehetett volna hősi halott ás”. Egy vidéki kisváros úri háza a helyszín. A történet fikciós és motivikus elemei közül kiemelendők a következők. Anita, a bírósági írnok felesége az~frás egész tartamán keresztül egy képet rajzol. Van egy nagynéni a házban, meg Anita nővére, Mária, itt van a házaspár két nagyobbacska fia, végül a nagyapa, aki francia vízállásjelentéseket hall842
