Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
volksbundista népgyűlésén: „Aki bennünket munkánkban megakadályoz, az szembe fogja magát velünk találni, mert terrorra terrorral válaszolunk. Ma — hála annak, hogy az egész világ tudja most már, mi a német — már szólhatunk és tiltakozhatunk az ellen, ami ebben az országban történik. Jegyezze meg mindenki magának, hogy megvan a hatalmunk hozzá, hogy így beszéljünk ... Innen emelem fel tiltakozó szavamat, hogy német népünket ne próbálják idegen politikai pártokba csábítani. Ha ez az óvás nem használ, ha ez az intés hiába hangzik el, akkor el fogom rendelni, hogy megalakítandó Magyarországon a német községekben az NSDAP. Akkor majd jönnek a horogkeresztes lobogók, és ha a horogkeresztes lobogókat meglátják, akkor majd futni fognak ... Én is megkóstoltam már Pécsett a magyar börtönt, tehát tudom, hogy milyen a német ember élete Magyarországon. Csakhogy vigyázzanak az urak, akik eddig elhallgattattak vagy túlharsogtak bennünket, mert ott lesznek a mi német csizmáink, és köztudomású, hogy a csizmáink nem csak arra valók, hogy járjunk bennük, hanem még egyéb másra is ... Minden szülőnek a szíve örülni fog, mikor látja majd fiatalságunkat a napkorongos lobogók alatt menetelni. Mert a mi német fiatalságunk menetelni fog. Elek népe német volt és német lesz, és éppen így németté kell lennie ebben az országban mindenkinek, aki valaha német volt.. Basch beszéde még az „eszmetestvér” Szálasit is fenyegeti: a nyilas párt- szervezők a sváb községekben is tevékenykednék, s ebben a Volksbund vezetői a népcsoport-szuverénitás megsértését látják. A „hungarizmus” atyja pedig időnként, amikor azt tapasztalja, hogy Hitler nem siet őt hatalomra segíteni, még „németellenes” kijelentésekre is ragadtatja magát, persze csak szűfcebb körben. 1941-ben, amikor belátja, hogy hiába próbálkozik „komoly kapcsolat” kiépítésével, a kudarc okát abban találja, hogy „mivel a német hadsereg mindent elsöprő és a képzeletet felülmúló sikereket arat”, Berlin most „csupán olyan nemzetiszocialista áramlatokat fogad el”, amelyek hajlandók „a német nemzetiszocialista gyakorlat beépítésére”, s ugyanakkor minden más mozgalmat „sovinisztának bélyegeznek”. Szerintük — írja Szálasi a naplójában — „a lengyel nép nem kaphat önállóságot, mert kieső nép (Ausfallvolk)”, a magyar azért, mert „letűnő nép (ein retrogrades Volk)”, a román pedig azért, mert „kultúrálatlan nép (ein Volk ohne Kultur)”. „Hát a németeket miféle népnek kellett volna minősíteni a 30 éves háború idején?” — fakad ki végül Szálasi — „kiesőnek, letűnőnek vagy kultúra nélkülinek?” Ha fáj is a náci ideológiának a „hungarizmust” sértő egynémely kitétele, a nyilasok kritika nélkül fogadják el a német „nagytér-elméletet”, amelyet ilyképpen magyaráz meg olvasóinak dr. Bozóky Lajos a Magyarság 1941. július 18-i számában, alig egy hónappal a szovjet háború kitörése után: „E felfogás szerint a nagy tér az a földrész vagy az a kontinentális terület, ahol egy nagy nemzetnek a közös béke érdekében biztosítani kell az összhangot és együttműködést. A nagy tér a rajta szereplő országok és kisebb gazdasági terek szoros gazdasági és politikai ereje... Gazdasági és katonai ereje kizár minden idegen nagy tér felől jövő káros beavatkozást... A tengelyhatalmak ereje nélkül az össze nem fogott Európa ma már az itt élő népek sorsa iránt közömbös világbankárok, világzsidók és szövetségeseik kizsákmányolási területe lenne. Védtelen volt az eddigi Európa a másik nagy tér, Amerika beavatkozási kísérletei ellen ... Az új rendért folytatott küzdelemben kialakult európai nagy tér biztosíték lesz minden más nagy térről netalán jelentkező beavatkozási kísérlet ellen.” 60
