Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta
töltik Dittával. Bartók rendszerint nyáron alkotott olyképpen, mint Mozart: fejben születtek művei. Amikor kottázni kezdte, már ikész volt, csak hangszerelni kellett Ezúttal vendéglátója, Paul Sacher karnagy zongorát vitet a hegyi tanyára, és kérésére elkészül a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára. A kamarazeneszerű remekmű ősbemutatója B-as-elben van 1937. január 21-én, Dittát nem viheti, ugyanis a világhírű .magyar zeneszerző III. osztályon, azaz fapadoson utazik. Valószínűleg 1936 nyarán elkészült Sacher .kérésére a másik ikamara-remék is, a „kvartett 2 zongorára, 2 ütőscsoportra”, mely azután Szonáta két zongorára és ötösökre címmel vonult be a zenetörténetbe. Házasságuk 13. évfordulóján, 1936. augusztus 28-án már kész lehetett. Di-tta szerette a zongora mély hangjait. Bartók felfii gyei ve felesége ízlésére, sok mély zongorahangot használ zongoráján. De a kompozícióban a zenei elosztás mégis teljesen egyenrangú, nincs I. és II. zongoraszólam, egyik sem „kíséri” vagy „aláfesti” a másik zongorát. Bartók élete egyik legeredetibb, legszebb művét alkotta, és ebben teljesen maga mellé emelte Ditta zongorajátékát — állapíthatjuk meg Bartók János zeneíróval. Ditta és Bartók 1936—37-ben gyakorolta, két zongorán formálta remekké az előadását. 1937 januárjában Bartók párizsi szereplése ugyancsak .megnevettette Dittát, ugyanis a rádióbemondó fölcserélte a (keresztneveket, szerinte a hegedű—zongora szonátát Székely Béla és Bartók Zoltán adta elő! Az 1930-as évek emlékezetes kezdeményezése volt az Éneklő Ifjúság, melyhez karácsonyi népi játékok bemutatója ás társult. Péter is közéjük tartozott, Bar tőkék eljártak az iskolai próbákra. 1936 .karácsonyára 27 egynemű (gyermek vagy női) 'kórusművet írt Bartók, régi költők szövegeire, Sajót dallamokat. 1937. május 7-én és 15-én a Margit-szigeten ezernyi Éneklő Ifjúság mutatott be 18-at, majd Bartók a hangverseny második részében 16 Mikrokozmosz darabot játszott az -ifjúságnak, köztük a Dittámak, Péternek írottakat is. EURÓPAI SIK.BRCSÚCSON 1937-iben Bartók adóbevallást készít, Dittával számolgatjá: 10 fellépés díja 3800,— pengő, három operaelőadásért 526,— pengő, egyéb szerzői jogdíjak 1980,— pengő, magánórákért 100,— pengő, kereken 6000,— pengő. Ebből utazási és egyéb költségek 2000,—, .marad 4000,—, amiből még lejön az adó. .Két családot kell eltartania, Dlttánák nem könnyű .beosztani. 14 éve feleség, háztartást vezet és gyermeket nevel. Kétzongorás fellépésekre kell készülnie. Megfigyeli 1937. május 4-én Bach d-moll és C-dúr háromzongprás versenyművét Bartók, Dohnónyi és Edvin Fischer előadásában. A három világháresség képtelen egybeolvadni! Didónak figyelmeztetés, hogy a zongorapáros nem könnyű művészet! 1938. január 16—17-én Basel zenékonzer.vatóriuimában az Üj Zene Társasága -tízéves jubileumát ünnepük. Három ősibemutató között szerepel Bartók új kamarazene műve, a Szonáta. A próbán még Paul Sacher karnagy vezényel. Az előadáson már karmester nélkül kell együttjátsizaniok a svájci dobásokkal. A siker valóban zenetörténeti -jelentőségű volt. — „Férjem nagyon meg volt elégedve és ennyit mondott: »-Jó volt!-« 15 évi tanulás gyümölcse volt ez az elismerés, ami nagyon (boldoggá -tett, kivált amikor másnap mások előtt is megismételte a -dicséretet,” — vallotta Ditta, most már mint Bartók egyenrangú művésztársa. Ekkor valóban a világsiker küszöbére érkezett. Egésznapos ünneplés következett és másnap ismétlés. Bartók -tárgyal további zongorapáros előadásokról, de — -titokban Svájcban .biztos helyet keres a ikottakézira- tainaik. Ugyanis, ahova a fasizmus eljutott, ott művei játszását korlátozza. — „-El kéne menni innen, ama dögvész országnak szomszédságából, messzire-messzire, de h-ova ...” — írja Chicagóba. Európai diadalát kezdődik: kétzongorás hangversenyek 1938. január—márciusá817
