Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta

■tájszólást beszélt: — „Hová -való lelkem?” — „Bátyiba! Rimaszombatyiba!’’ — hangzott a kurtaszolknyás palóc lányok .ajkán. Rimaszombatban oly hírességek születtek, mint Blaha Jjuíjza a „nemzet csalogánya”, mellszobra a főtéren áll. Fadrusz János márvány emléke fehérük távolabb, ő Is Gömörtoen látta meg a diimbes-dombos szülőföldet. Itt tanult zongorázni a Pásztory-kislány „anyukájától”, akit a város Nelly néniként tisztéit fél évszázadon át.

— „Első tanítványa én voltam.” — vallotta Bartókné Pásztory Ditta.

"— Hogyan tanította első tanítványát az édesanya?

— „Nyaránta eljártunk a máramarosi hegyek közé. Nagyapám felsővisói házában kezdett zenére oktatni anyuka.”

— Zongora volt ugye a itaimítóli lakásban?

— „Nem volt. Elméletileg tanított anyám, beszélgetett velem, a nyolc-tíz éves kislányával. Elképzeltette az öt vonalat és rajta a magas és mély hangokat. Sokat számolgattunk együtt és kisiskolás fejjel mér jól megjegyeztem a kották helyét. 1911—13 nyarán történt ez a felsővisóí öreg iskolaépületben. Tudtommal még most

is áll a folyó partján.”

— 1971-ben láttam Máramarosban, hogy az amerikai filmesek „Bartók nyomában” jártak — szóltam közbe — és filmezték a hegyi falvakat, faragott kapukat, parasztházakat, ahol Bartók román népzenét íonografált 1913 márciusában, Ditta gyermekkorában.

— „Bartókról ékkor még nem hallottunk, — folytatta Ditta, — csak később olvastam nevét a Gyermekeknek című kottafüzetén. Anyuka abból tanított Rimaszombatban. Budapestre jártunk az Erzsébet körútra (ima Lenin komit) Somogyi Mór zenekonzervatóriumába, ö irányította a vidéki zongorábanitókat. Hónapokra, félévre előírta a tanítási anyagot és mi azt pontosan ibétartottuk. Sok tanítvány járt hozzánk. Szerencsére a kertes, háromszobás lakásunk egyik szobája külön állt, nem zavart, ha abban egy kölcsönzongorán reggeltől estig gyakoroltunk. Szerepelgettünk a rimaszombati Tátra Nagyszálló és a város dísztermében, vizsgázni pedig Budapestre vagy Pozsonyba mentek a zongoratanítványok.”

SZÉTHULLÓ ORSZÁG ÉS CSALÁDOK

A régi ezeréves Magyarország 1920-ban széthullott. Rimaszombat Csehszlovákia déli határvárosa lett. Dittánák választani kellett két ország ‘között. A 17—18 éves leány kis .bőrönddel Budapestre utazott. Aszódon 'lakott rokonainál, s onnan járt .be a fővárosba fűtetlén munkásvonatokon. Meg is fázott, tűdöcsúcshurutját ekkor szerezte. 1921—22. telén Székely Arnold miagántaníitványáként akadozva folytatta a zongoratanulást.

— „Életem első nyilvános fellépése Losoncon volt 1921—22 telén. A városháza dísztermében feltűnően nagy zongora állt. Chopin: Fantadsie — Impromtu-ját játszottam. A többire már nem emlékszem. Győry Dezső fiatal losomdi író volt a főszereplő, aki műveiből olvasott fel. Híres író lett belőle,” — idézte vissza Ditta ifjúkora döntő eseményét.

— Volna-e kedve még egyszer játszani első szereplése színhelyén? — kérdeztem.

— „Igen!” — hangzott az egyszerű válasz és derült azon, amikor közöltem, hogy Losoncon ma is megvan a nagy zongora. A Szovjetunióból Richter is játszott rajta és úgy hírlik, hogy mindimáig a Felvidék legjobb hangversenyzongorája.

— Nem zaivamá-e, ha néhány egykori hallgatója is ott lenne, például Traut- mann Rezső, a Magyar Népköztársaság elnökhelyettese? — „örülnék!” — mondta szerényen. Az ötvenéves jubileumi szereplést megbeszéltük a losonci kultúr.élet egyik vezetőjével, Sólyom Lászlóval 1971-ben. Azonban ugyanebben az évben elhunyt özvegy Pásztory Gyuláné Rimaszombatban. Márpedig az „anyuka” jelenléte nélkül a jubileum csak szívfájdalom lett volna Dittánák ... így elmaradt.

Dittát az első fellépés sikere mindenképp felbátorította és a következő ősszel

808