Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - "Költészet és valóság" - Kolozsvári Grandpierre Emillel Tegnap című regényéről beszélget Kabdebó Lóránt
nőm dolgoztam bele á Tegnapba, följegyéztem. Ezekből a jegyzetekből írtam meg később a Szabadságot. Végbevittem, amit eltökéltem, a Tegnapban ízeire szedtem emlékeimet, feltártam, amennyire lláttam az összefüggéseket életem alakulása és környezetem életformája között — s ezzel párhuzamosan leszámoltam mindazokkal az aggályokkal és kétségekkel, amelyek megbénították regényírói képzeletemet, sőt modernista törekvéseimet is kiéltem, méghozzá — regényelméletem értelmében — az rpnyag megszabta törvényekhez képest, azaz szervesen. A Tegnap alighanem az első irodalmi igényre törekvő formabontó regény a magyar irodalomban. Formabontó szerkezetét nem a divat majimolésa hozta létre, hanem az anyag rendszerezése. Lényege szerint minden formabontás az időrendnek valamilyen más renddel való helyettesítése, az ős: a krimi, mely a hulla megtalálásával kezdődik, s a gyilkos leleplezésével ér véget. Én az időrendet annak a kedvéért dobtam félre, hogy az egymással ösz- szefüggő eseményeket egymás mellett írjam le, és ezzel megkönnyítsem az elemzést. A Tegnapban olyan regényszövést kezdesz, amelyik tulajdonképpen memoártrilógiádban is folytatódik, és amelyik a piikareszlk regénynek valamilyen változata. Az utolsó hullámban írod fiatalon elhalt barátod, Kováts József kórházi regényével kapcsolatban, hogy annak a regénynek az volt a végzetes baja, hogy akkor még nem ismertétek ezt a regénytechnikát, és Kováts József műve azon vérzett el, hogy mindenképpen erőltette a hagyományos regénytechnikát, te pedig nem tudtál használható tanáccsal szolgálni. Te a Tegnapban fölszabadultál a hagyományos technikától. De akikor már barátod, Kováts József halott volt. A magyar regényeknek nagyon sokféle szerkezete van, és iha figyelted, a szerkezetekben a pikareszknek és az adomának nagyon nagy szerepe van. Ez összefügg azzal, amiről én is, meg Sőtér is írtunk, a hazai valóság jellegével. Mikszáth például egymáshoz ragasztott anekdotákból csinált regényt, az én egyik korábbi regényem, a Dr. Csibráky szerelmei pedig a nem-cselekvés regénye: annak a receptje, hogy hányféleképpen lehet nem cselekedni. A Tegnap szerkezetében azon iparkodtam, hogy az egymáshoz tartozó mozzanatokat egyazon fejezetben tárgyaljaim. Ezt a törekvést természetesen nem sikerült — nem is sikerülhetett — következetesen megvalósítanom, némely szál óhatatlanul föltűnt a későbbi fejezetekben, olykor ösz- szefonódott még korábbi fejezetek cselekmény- vagy élményszálaival. Ez a technika a szőnyegszövés, vagy a számos más-más színű szálakból összefont függöny-bojtok technikai eljárásával rokon. A Tegnap ban az anyag összetételéből logikusan következett ez a módszer. Általában az író egyik legfontosabb föladata, hogy ráleljen az adott anyaghoz legjobban illő szerkezeti formára. Mennyi idő alatt készültél el a könyvvel? A magam naiv módján abban a meggyőződésben rángatóztam, hogy a Tegnap tartalmazta üzenetet minél hamarabb el kell juttatnom mindazokhoz, akikre tartozik, vagyis az egész nemzethez. Ennek a fölismerése fűtött, hogy szinte ember- feletti erőfeszítéssel befejezzem a könyvet. Az élettel racionális alapon már 1938- ban leszámoltam, számítottam rá, hogy behívnak, kiküldőnek a frontra, s minthogy a háború elhúzódik, nyakam töröm a „hősök mezején”. A gyors erőfeszítésre tehát nem az írói dicsőség kilátása ösztökélt. Milyen körülmények .között írtad meg végül is a könyvet? Amikor hozzákezdtem írni, akkor katonai szolgálatot teljesítettem a Honvédelmi Minisztériumban. Valamikor 1941 nyarán (hívtak be, és 1943 novemberében bocsátottak el, igen nehezen. Magam sem egykönnyen szántam rá magam a leszerelésre, biztosabb helyen ugyanis aligha húzódhattam meg ezekben az ocsmány időkben, mint a Honvédelmi Minisztérium. Tiszt nem akartam lenni, tehát karpa797
