Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Lőrinczy Huba: Egy modern pikaró kallódásai (Bólya Péter prózájáról)
LÖRINCZY HUBA Egy modem pikaró kallódásai BÓLYA PÉTER PRÓZÁJÁRÓL „Hej, fanyar lecke ez, leckéje az utaknak! Ma, tegnap, holnap és örökre a világ egyhangú, kicsi hely, rossz ketrecet mutat csak, únalom-sivatag fájó oázisát! Menni, maradni jobb? Maradj, ha tudsz te tűrni, menj, ha kell. Van, ki fut és van, ki sutba ül.. Baudelaire: Az utazás (Tóth Árpád fordítása) 1 Idestova másfél évtizede -tűnt fel irodalmi életünkben Bolya Péter. Elsőül a Kortól® közölt tőle novellát, 1969-iben, hogy kövesse utóbb száimos folyóirat, heti- sőt, napilap. A százfelé szétszórt publikációkból, antológiadarabokból négy önálló -kötet gyűlt össze eddig. Az eltűnt szoba e. 1975-ös elbeszélésfüzér volt a 'bemutatkozás, négy esztendő múlva, 1979-ben látott napvilágot A felelős, nemkülönben A veréb századik lépése, A védőirat c. kisregény pedig 1981-es keltezésű. Mennyiségre nézvést korántsem rendkívüli terjedelmű ez az „életmű”, ám a majd másfél évtizednyi folyamatos jelenlét mindenképp figyelmet érdemel. Nem egy emberi-alkotói válságot élt meg ez időszakban Bolya Péter, s a megtett útra pillantanak vissza, a számvetés, az összegezés szándékáról tanúskodnak mostanában születő Pelbárt- novellái. Számvetést, ideig-óráig érvényes leltárt készíthet immár a kritikus is. Teheti ezt annál inkább, mivel — túl a sajátos, egyedi összetevőkön — paradi-gmati- busnák találja Bóttyia Péter művészetét: egy jellegzetes, sok előzményű életérzés és írói -gyakorlat, egy -markáns vonásokkal körülrajzolható ember- és világlátás rep- rezentálójának. A csavargó, a vándor, az idegen, az örök hontalan és céltalan lesz nála központi hőssé, kinek emésztő nyugtalanságát oly jól ismerte Villon, kiben önmagára pillantott a romantika, kit szép s -rezignált prózaversben is megörökített Baudelaire, s kiről — Krúdyn és Hessén kívül — századunk nem egy nagyságának van mondanivalója. „... a vonalak a végtelenbe futnak — interpretálja az ifjú Lukács regényelméletét Szerb Antal —, és a vándor lesz a szimbolikus életforma, a vándor, aki az ismeretlen istent keresi.” S még akkor is illik ide e formula, ha — eleddig legalábbis — korántsem a regény bizonyult Bolya Péter legi-gaziibb műfajának. 2 Közelítvén az író világához, a művek szerfölött erős auto'biografikus -töltése tűnik szembe mindenekelőtt. Főhőseik — ritka a kivétel — bármi néven szerepeljenek is, „kölcsönbe” kapják sorra-rendre alkotójuk születési dátumát, családi hátterét csakúgy, mint -gyermek- -ás felnőttkorának megannyi változatos létepizódját, közérzetét és válságait. Bolya „... szenvedélyes önarcképfestő” — mondhatnék Vajthó László Revi-czky-könyvének szavával, márpedig az alakimás-fig-urák jelenléte mindenkor a Mráva-1 telített, szubjektív epika, a valloímásfunkciót hevesen igénylő művészet sajátossága. Nincs ez másként ezúttal sem; csupán az alteregók stilizálásának s a dis- tain-círozó iróniának a mértéke különbözik. (Bolya művei s hősei — bármi paradoxul hangzik is! — a hajdan széliében elhíresült pozitivista teória, a Wilhelm Scherer-i három er késő illusztrációjául kínálkoznak. Kivetül bennük szinte mindaz, mit bio578
