Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Berkes Tamás: Az etikai abszurd lírikusa (Vázlat Rózewiczről)
BERKES TAMÁS Az etikai abszurd lírikusa VÁZLAT RÓZEWJCZRÖL „Nincs rám szükségük de nekem szükségem van rájuk" (T. Rózewiez) Tadeusz Rózewiez a kelet-európai groteszk irodalom élvonalában is rendhagyó jelenség. Feldolgozta ugyan a „groteszk témáik” többségét, de ki/merevített állóké- peit minden esetben alárendelte a tórái szenvedélytől fűtött világértelmezésnek. A történelem félelmetes gépezetében összeroppant személyiségről, az elmagányosodásról, az emberi kapcsolatok és közléslehetőségek vakvágányra futásáról beszél, s ugyanakkor értelmes, emberhez méltó válaszokat keres. Kimondatlan és bizonytalan válaszai azonban nincsenek arányban a keresés erőfeszítésével, ezért szövegei csak az óhajtott emberi létezés provokatív követelése szemszögéből Rendeződnek egységessé. A groteszk struktúra, a komikus és tragikus elemek szerkezete alapján számos gondolatot rögzítettek a hatvanas évek Kelét-Európájálban. A szerkezet elemei minden esetben tragikus értékveszteségek és komikus értókfeltöltődésék ütközőpontján jutottak egyensúlyba. A konkrét művek pedig a szerző szemléletét tükröző groteszk típus megválasztásában kapták meg elsődleges jelentésüket. Rózewücznél az értékveszteségek folyamata sohasem vezet valamiféle komikus értékhiányhoz, műve nem a csalás diagnózisa. Az emberi léptékű létezés igénye kihallható sokszólamú írásaiból, de műveinek mély tragikumot kölcsönöz az önmarcangoló kísérlet, mellyel az értékpusztulást akarja ellensúlyozni. Az értékvesztés tragikuma és a szembe- helyezkedés tragikus pátosza megütközik az amorf és kaotikus valósággal, melynek tényei értéktelen forgácsnak minősülnek. A tények nevetséges magában,valóságának metaforája a kisszerűség. Rózewiez az ember káüresedési folyamatát utalásszerűén, tömörítve eleveníti fel, hogy az ürességtől szenvedő értelmiségi hősöket a nihilizmus eliködüsiített ideológiai bugyrában meríthesse alá. Számára az állapot megragadása csupán kiindulópont, noha a cselekmény szintjén nincs változás, elmozdulás. (Cselekmény sincs.) Az író lírai alapállása és filozófiai zsonglőrködése teremti meg a virtuális struktúrát, amelyben az értékek már nem a groteszk és az általa jelzett elidegenítő hatalmak szűrőjén keletkeznek. Ez az akarati lag érzékeltetett intenció adja Rózewiez többletét, a mélységekkel dacoló őszinteség emberi dimenzióját. Róiewűcz hitetlensége tehát a próféták következetes hitetlensége. Vallomása szerint életének összefoglaló szimbólumává egy háborúban lerombolt templom vált, nagy célját pedig így fogalmazta meg: „azt a templomot önmagámban felépíteni”. Rózewiez „realista költői színháznak” nevezi különbejáratú műfaját, amelyről azonban félreérthetetlenül kiderül, hogy az abszurd színházzal mutat alapvető rokonságot. Ezt jélzi a töredezett, tökéletlennék tartott nyelv, a jelentőségüket vesztett szavak, az elmosódó jellemek, a látszólagos logikai káosz, a „zagyva” mellébeszélések, a jelentőségét vesztett idő és hely, a cselekménynélküliség; de hiányzik a klasszikus dráma elengedhetetlen kelléke: a hős is. A Félbeszakított játék oírnű drámai formában megírt dramaturgiai hitvallásában felfedezhetjük sokat hangoztatott realizmusának titkát: „...ebben a darabban én nem csak a látható világról írok, hanem egy nem látható (reális) világról is..” Így már érthető különös realizmusa, amely nem más, mint a belső, csak a szerző számára létező Valóságérzéke- dés. A „realista” Rózewiez szerepet szán a nézőtérről nem látható dolgoknak is, színpadra léptet lyukas zoknit, legyeket, polcra helyezett ősz hajszálaikat. Mint „realista” író arra törekszik, hogy színházában a szónak ne legyen nagyobb szerepe, mint az életben. 575
