Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Filep Antal: Vargha László ravatalánál

vezette a néprajzi, múzeumi szakemberek világába is. Ma már nyilvánvaló, hogy Vargha László személyes áldozatvállalása, önzetlen munkája nélkül nem kerülhetett volna sor sem a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, sem a regionális gyűj­temények létesítésére. Nem bontakozhatott volna ki a szabadtéri gyűjteményeink lendületes fejlődése. Nem születhettek volna meg azok a tudományos eredmények sem, amelyek a szabadtéri múzeumi munkálatok során jöttek létre. Vargha László kiváló egyetemi nevelő volt Sugárzó tanáregyéniségnek ismer­ték tanítványai és oktatótársai. Tárgya Iránt szenvedélyes érdeklődést tudott kel­teni. Az általa vezetett kollégiumok, szemináriumok, (gyakorlatok a hallgatók álta­lános látókörét imódszenésen bővítették tárgykörön túlfutó érdeklődést váltottak ki. A feladatokat úgy jelölte ki, hogy azok diákjait önművelésre, önálló elmélyedő munkára vezessék rá. A számonkérésben, követeiménytámasztáában következetes és igényes volt. Növendékedben fel tudta kelteni a minőségre váló törekvés vágyát. A kutató utakon szívesen vállalta a személyes példaádást. Növendékei jelentős részével évtizedeken át rendszeresen kapcsolatot tartott. Volt hallgatóinak, tanítványainak a sorsát szívén viselte, és nyomon követte. Szí­vesen vett részt velük közös kutató- és tervező vállalkozásokban. Nevelői (magatartásénak fedezete emberi alkata, egyénisége volt. Szívesen állt ki .a tehetség, a kitartó, alapos munkálkodás védelmében. Segítőkészsége mind az egyetemi munkájában, mind pedig a közéleti, egyéni tevékenységében szinte legen­dás volt már évtizedek óta. Ez vezette még Györffy István munkatársaként arra, hogy segítsen a paraszti sorból az egyetemre került fiatalok számára megfelelő kollégiumot, intézményt teremteni. Tudta, hogy a jövő új szellemű Magyarországát segíti ezzel megteremteni. Amikor a Bolyai .Kollégium rövid fennállása tapasztala­tain okulva megindult a Györffy Kollégium szervezése, Vargha László kiállt a fia­talság autonóm kollégiumi szervezete mellett. Igyekezett a szerveződő kollégium számára megfelelő elhelyezést, berendezést találni. Élete végéig jó szívvel, elisme­réssel .beszélt a kollégium 'legtöbb egyéniségéről. Embersége nehéz történelmi helyzetekben is megmutatkozott. 1938. és 1944. kö­zött számtalan esétben állt ki az akkori (Magyarország területén Zaklatott nemzeti­ségi kutatók, közgyűjteményi tisztviselők védelméért. Bátran harcolt azokért az in­tézményekért, amelyet az akikoyi türelmetlenség, elfogultság konfliktusba sodort. A háború után 15—20 év elmúltával is tisztelettel, elismeréssel és hálával nyilatkoztak róla a jugoszláv szakemberek. Mély embersége, segítőkészsége bátorította, hogy a szomszédos államok magyar kutatóit, művészeit, egyetemi fiataljait erején felül támogassa. Vargha László ön­zetlen barátaival együtt mindent megtett, hogy a SzlovensZkói Magyar Kulturális Egyesület, vagy az Erdélyi (Múzeum Egyesület keretében tevékenykedő (kutatók, művészek, pályakezdők, fiatalok gond nélkül végezhessék munkájukat. Tudta: szó­lamok helyett tettekre van szükség. Sohasem értett egyet a gyűlölködéssel. Meggyő­ződése volt, hogy az önzetlen támogatás nemcsak a kisebbségiek érdeke, hanem segíti a többségi nemzettel való megbékélést is, mind az együttélő közösségek, mind pedig a szomszédok viszonyában. Barátaival együtt, a húszas évek óta következete­sen és töretlenül kereste a (kapcsolatok kiépítésének és a barátság megalapozásának lehetőségeit. Vargha László emberséges felelősségvállalása különösen megmutatkozott most negyven esztendeje, amikor .bekövetkezett a megszállás. Az első órákban már vál­lalkoznia kellett atyai .barátjának, Viski Károlynak és felelségének az elhelyezésé­re. Szálláshelyükön a nácik politikai rendőrsége vert tanyát. Röviddel később biz­tosítani kellett illegalitásba vonulásukat (is. Szervezőkészségére, leleményességére, ki­tartására volt szükség ahhoz, hogy a meggyőződésűik vagy a származásuk miatt bajba jutott embereket lehetőségei szlerint támogathassa, ö is, szűlkebb 'baráti Iköre is 'min­dent megtett annak az érdekében, hogy minél több egyénen segíthessen. Elfogadha­tatlan volt számára embertársai barbár megbélyegzése. Hű maradt mestere, Györffy István tanításához, elveihez. Tudta, senkinek sincs joga a magyarságból (bárkit, 558

Next

/
Thumbnails
Contents