Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

vagy vallása parancsa szerint nem is vehette tudomásul? A csoda legnagyobb hírvivője egy Koptak Odo-nalk nevezett atya volt, aki poggyászában hozta Máiriaceld- ből a szobrocskát. Olyan rossz állapotú volt az apátság, hogy a padláson ikerült szállása denevéreik és baglyok között, mikor a pannonhalmi rendfőnök pórdömölká apátnak kinevezte. Idegen és különös lévén, nem jött ki vele a két rendtáirsa, vagyis az egész közösség. A templomtál negyedórányira a mezőn fakápolnát építtetett a szobornak, magának ímeg egy remetevenmet ásatott, és búcsúj áráhelyet ültetett a fejőbe. Kútásójának betörött a koponyája, halálán volt, az apát Máriához fohászkodott, s meggyógyult a kútásó. Még az orvos is igazolta, hogy nélküle folyt le a gyógyulása. Elindult a béna karakói lány. Éjjelente dicsfény ragyogta be a kápolnát, s aranypart találták körülötte virradatra. Zichy győri püspök kihirdette: ,,Mivel a pórdömölká szent hely természeten fölül való kegyelmekkel tündökliik, s minthogy ott Isten hatalmas karjával csodákat művel, a Boldogságos Szűznek Ikiscelli képmása nemcsak isteni malasztokfcal teljes, hanem csodatevő szobornak tekintendő.”

S most csavargónadrágos fiú gyónik a bejáratnál, kihallgathatnám szinte. Micsoda bűnei lehetnek, Istenem? S mennyi halálos? Én elkárhozott lélek, imikor gyóntam utoljára? Miikor gyerekkoromban a falu erkölcse rákén ys zen tét t, hitetlenül áldoztam. Akkor kezdődött minden lelki romlásom, pedig olyan szelíd fiú voltam, Isten nevét igazi okkal vettem hiába a számra, mert két marhám a kárba ment; a tehén a répába, a borjú a lucernáiba, s ha egyiket visszatereltem, szaladtam a másikért, a tehén habzsolta a répalevelet — hát káromkodtam, és nem a fűzfán fütyülő rézangyalát. S közben az a két dög egy egész táblát ákart lenyelni rabló mohósággal. Az úr napját megszenteltem; atyámat, anyámat tiszteltem, de nem imádkoztam; gondoltam, 'beszéltem, de nem cselekedtem szemérmetlen dolgokat sem magamon, sem máson; és persze torkoskodtam. Ellépve a térdelő láb mögött, azt hiszem, nem lennék se jobb, se rosszabb, ha azt tenném én is. Megtérek egy picit, hogy aztán az utolsó templompadban ülő öt öregasszonytól elborzadjak; mintha testvérek lennének; öt szikkadt húsból sújtó halálszemüreg néz maga elé. Fölállnak, letérdelnek, leülnék a szertartás szerint egyszerre és egyformán álliig gombolt sötétbarna ruhában. Aggszűz-iszonyom, halál-félelmem, tömegiszonyam hajt imégegyszer az utcára, visszatért hitetlenségem tiszta levegőjébe. Ott találkozom anyám szülőfaluja, Nyárád iskolaigazgatójával. Hallom mellőlem: Te mit keresel itt? Te református vagy! — Minden évben eljövök. Szeretek itt nézelődni. — S megy tovább a sétabotos öreg, ákár a korzón. Jötték, mert a cell búcsú érdekes, így-úgy kinek malaszt, kinek búcsúfia. Én meg anyámra gondolok, elmondta szentes rokonának, hogy a celli búcsúba szándékozom jönni, nagyon boldogan említhette, hogy a fia nem istentelen. Az biztos, nem olyan vagyok, mint az ateista propagandisták. Lám, mennyi embernek fontos a tömjénfüstös misztikum, meg a papírtrombitás, papír- csákós bóvli, műanyagpisztoly a gyerekeknek.

Alig van az étteremben vendég. Eszerint mindenki otthon, vagy a tarisznyából eszik a padokon, az autóbuszülóseken — ölében a morzsát összetakarítva. A Cigányok megteríthetnek a sárga koasiderékban, a kocsioldalról ültüklben hajolgatva, még az utcát is végigebédelhetik, ha korán indulnak hazafelé. Most járják a házakat a muzsikus cigányok. Hova lett Koptik Qdo szent szélhámossága, meg a Szűz Máriából meggazdagodott apátság, meg a közelmúlt híres története, Minds zen ty hercegprímás nagy szónoklata az iskolák államosítása ellen, akkora töméig előtt, hogy ganyélével töltött tűzoltófecskendővel kényszerítették oszlásra a népet? Képzelem a tömjénes lelkeket, s a kölnivizes háromnegyedes kosztümöket, ahogy a marhák és disznók leve icsorog le róluk, s ahogy a búcsú járókat bűztelenííi a sarjúiliatú marcali szél.

Zicyh győri püspök szavait kifordítva talán inkább azt mondanám: „a pórdö- imölki szent hely természeten belül való kegyelmekkel tündüklik.” tigy-úgy jót okoz mindenkinek. Hátha még az alsósági mulatságon is tapasztalhatjuk majd.

»28