Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Lászlóffy Aladár: Sajgások múzeuma, Mert hull a hó, Béna Ikarosz (versek) - Király László: Science fiction, Emlékek háza, Hervay, Cs. V. M. (versek)
Megjelenik az óceán, s ők beúsznak, el a parttól, örökre, visszavonhatatlanul. Vagy földre buknak, konokan, hangtalan. Emlékük üres ház, hajlongó nádas. Fekete tulipán. Gólyahír. Cs. V. M. Farsang, Dorottyátlan, Csokonaitlan. Sehol pufók tréfák téblábolása méltóságos asztallábak körül. Hó hull az anyanyelv felhőmagasából, akárha szállna goromba tájra foszló nagy lobogó. Legtisztábbnak hitt fehér szavaink. Fényőrző pompás játékaink. Gyógyító tépés sebzett századvégi fákon. Varázspor elkínzott, gyatra bokrokon. Lágy főnevek ringatóznak, és simuló, súlytalan melléknevek. S annyi óhajtószó, titkos, suhanó. Túl az ablakon vígság készülhetne). Csupaláng éjféli ostorpattogás, „vénlányharag! kudarc! kofaság!” — borízű szerelmes riadalom. És az önfeledt alakoskodók! Havazik. Hasonlatok világa estefelé: akár a tollú, vagy mint a mészpor, gyermekláncfű-boholy, vagy mint a liszt, vagy mint a gipsz ... S egy költő, Vitéz, végleg egyes szám harmadik személyben, villogó képernyő előtt, Melyben az űrbe tetovált verssorok: EZEK A HAVAK, KÜLÖNÖSEN EZEK A HAVAK, AKÁR A KÚSZÓ, SEGÍTSÉGÉRT SIKÍTÓ, FEHÉR RUHÁS, MEGKÉSELT ASSZONYOK.
