Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Lászlóffy Aladár: Sajgások múzeuma, Mert hull a hó, Béna Ikarosz (versek) - Király László: Science fiction, Emlékek háza, Hervay, Cs. V. M. (versek)
Mert hull a hó Mi menekül ott a sötétben, mikor a galambok már beszédültek a vak torony fejébe, az egér is alszik és mégis egy mindenség mozog? Csak hull a hó. Se csengős szánok, se kék fafüst, a járdák mentén autók csendes barmai alusznak, éjfél elmúlt, már csak a természet működik épen. És hull a hó. Ilyen kivilágított ablakok mögött, narancsló ámpolnák alatt egyaránt virraszthat aki már végére ért s aki csak nekikészül az időnek. És hull a hó. Egyetlen lámpa aránylik messze, az ágak tompuló gótikája minden irányból, szélszagú üvegköpenyben mintha kardtalan Abafi árnya járkál. És hull a hó. Szemben a fényreklámmal óra billeg, ballag a csend a hóba roppanó szívdobogásban, itt járok kulisszáid közt én gyönyörű városom. És hull a hó. Egy világirodalomnak kellett megőszülni, hogy ezt a pillanatot a korok éles élén egyetlen alkalmi ember valamennyire el ne szalassza. Mert hull a hó. 517
