Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Ágh István: Dani uraságnak XIV-XV. (lírai szociográfia)

5 kívánhatunk-e tőlük oly csudát,

Hogy céljainknak megfeleljenek

6 lelkeinkkel összvezengjenek,

Ha őket a Vak gyermekségbe zárjuk?

Ezután fordul a címzetthez: „Midőn csapongva ömledő dalod Klavírod érző hangjain lebeg.” akkor érzi az Ür, mennyit vesztett „a föld durva gyermeke”, mikor „játéka kénye rabjává alázta”. — „Kihágsz nemednek szűk korlátáiból ... a tiltott táj felé...” mint a „szabadban lengő fülmile”. De ebben az örömben sem lehet megállni, eddig csak:

Az érzemények édes ömledési Szépítik ámbár boldogságodat, '

De nem tehetnek boldoggá magok.

Kettősen érzed a jót és gonoszt,

S a sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad.

Az istenek békés sátrában kell megtanulni a bölcsek nyugodalmát.

Álmodd el élted rózsaálmait,

S védjen Minerva pályád zajjain,

Mint Áriont a tenger istenei,

Midőn zenegve szállt a delfinen.

S mi lett Juditból? Ugyanaz a rabság, amitől óvta, nem az a jövő, amihez szerencsét kívánt. Jött Göndöcz Ferenc Patyról, akit rosszul ismerve mondóit Pá- lóczi Horváth Adóim poétikus szelleműnek. Feleségül vette, nagy esküvő Du- kán, Festetics két szürke paripát küld ajándékba, a vén Pálóezi Horváth fiatal felesége, Kazinczy Klára, a Petrikeresztúri Thália a nyoszolyóasszony. S gyerünk Patyra négy lányt szülni! Ott írja a megbékélés nyögve-nyelős énekét. „Távol a nagyvilág fényes lármájától... A hízélkedőknek menten csapatától... Kirendelt sorsomat békével eltűröm.” őhozzá írt Uraságod a női egyenjogúságról, akiből csupán rendes asszony lett?

Oh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek,

Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok;

Kellemes körében kis házinépemmek

Érzem hogy feleség s édesanya vagyok.

Göndöcz Ferenc poétái szelleméből meg osak ennyire futotta: „Ó, nagy Helikon, Szarom neked a síkon”.

Ablaka alá ültetett egy dukai rózsatövet, általa gondolhatott nagyreményű lánykorára, amilyen szerencséje volt ott, itt akkora szerencsétlensége. Aztán megözvegyült, férjhez ment, szült még két gyereket, két hónappal a Tekintetes Ür után meghalt Sopronban. S a családi kriptába hazafuvarozták.

Apja, hálisten, nagyon kedvelte költői hajlamát. Több biztatást kapott Kis Jánostól, Berzsenyitől, Dölbrenteitől, Pálóezi Horváthtól, mint amennyi gáncs, gúny érte a megnevezetlen környezetben. E fcöütőnőket szaporító időben, asszonyi szürkülése ellenére ő volt a legjobb e hazában azok közül, akik versengtek a Göcseji Helikon ege alatt, s Komáromban, Erdélyben. Legtöbbjük

35