Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Bella Istvánnal Sárkeresztúri ének című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
hazulról, elmenekültem, pedig nagyon kicsi voltam, még öt éves se. Kiszöktem, ki a mezőre, és egészen addig mentem, amíg azt hittem, hogy ez az iszonyatos édeskés szag, ami elöntötte az egész fiatat, ez nem követ többé. De nem lehetett menekülni, mert benne volt a ruhámban, az ingeimben, a cipőmben, ha elővettem egy zsebkendőt, abban is benne volt. És hiába menekültem el nagyon messzire, túl a Farkas-dombon is, egészen a kanálisig. Nem is tudom, hogy hogy nem léptem aknára, vagy hogyan nem robbantam föl. És akikor valaki megtalált, és hazavitt. Azt hiszem, valamilyen módon ez az emlékem is benne van ebben a versiben. Gondolom, nemcsak a saját emlékek, de falud története is •— Jia rejtve is — ihletője lehetett érmék a versnek. Már a nevét is nagyon-miagyon szeretem ennek a falunak. Gondold végig, milyen ellentétek is vannak ebben a névben: Sárkeresztúr. Ha tetszik, ha nem ott van benne az egész szomorú magyar történelem. Ez a falu több mint hétszáz éves jobbágyközség, az 1200-as évekből vannak az első adatok róla. És azért szerepel a kereszt a nevében, meirt keresztes lovagok tulajdona volt legelőször. De a sár és a kereszt és az úr együtt számomra a magyar történelmet jelképezi, tehát azt a nyomorúságot és azt a hihetetlen szerencsét, hogy a kereszténység által itt európaiak lehettünk és lettünk, és ezáltal megmaradhattunk a kezdeteiktől mostanáig. Ez mind benne van, úgy érzem, a nevében. Bgytidőban arra is gondoltam, hogy nem azt a rejtélyes címet adom a harmadik könyvemnek — mármint hogy Hetedik kavics —, hanem ezt: Sárkeresztúri ének. De lebeszéltek róla a lektoraim, aurát kicsit sajnálok, mert úgy érzem, hogy sárkereszitúirünak lenni annyit is jelent, magylamak lenni. És ez a vers, azt is tartalmazza, ezt is kimondja, — úgy érzem. Tehát nemcsak személyes látomás, hanem történelmi összegezés is. Hát ez már talán belermagyiarázás, de ha tetszik, igen. A vers keletkezése óta immár egy évtized is eltelt, hogyan gondolsz vissza most erre a versre. Eddig csak az előzményekkel szembesítetted, hol érzed a helyét további pályádon belül? Én a dolgaimat kicsit mindig halogatni szoktam, éppen ezért az a régi tervem se valósult még meg, miszerint kiadjak egy olyan könyvet, ami csiak tíz versből állna. Sajátodból? Saját verskötetet, ez, igen. És egyszerűen az lenne a címe, hogy Tíz vers. Ebben a könyvben ez a vers feltétlenül szerepelne. És a harmadik kötetből ott állna mellette még a Szeretkezéseink és az Oszip Emil je vies Mandelstam éjszakái című versem is. Lényeges versnek tartom tehát ma is, hogyne tartanám annak, amikor visz- szaadta a hitemet nemcsak a versiben, sajátraagamban is. 450
