Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Belányi György: Margitlevelek 8., Legyen ez is visszavonhatatlan (versek)
Legyen ez is visszavonhatatlan (1.) hajnalban kelj föl, mikor az ablakon túl olyan elhagyatottan szárad az ég, s a kertben a fű lélegzete is megáll, kelj föl és írd a számozott verseket a függöny bimbózó mintái mögött, átlátszó biztonságban, ne nézz szét, itt már nem óv meg semmi, de az utolsó, védtelen pont nyomán sohasem ér véget a csönd , sohasem, s te : félbeszakadsz mégis, valamely kék vagy szürke parton majd egyszerre elhagy a föld, elhagy az ég. akkor az álmos tükör vízre száll, s messze, nagyon messze, túl a hajnal bimbózó horizontján olyan elhagyatottan szárad a kert, s az égen a fű lélegzete is megáll. .kelj föl immár, és zajló szívedben tarts rendet : látod-e, milyen tisztán lüktetnek körötted a tárgyak, látod-e : érintetlen vagy. .örökké visszatérsz valahová, ám a helyszín kiszellőzött árnyékában csak dideregnek az emlékek —, szíved és szíve között lobogó pirosán eldobog az idő. te számozd pontosan a verseket, hajnalban, mikor az ablakon túl fölrezzen a lomb, s kezed alatt kéken a papír lélegzete is megáll, valahol még szétfolynak kontúrjaid, s aztán egyszerre : itt vagy, az utolsó, védtelen pontig kimondhatatlan álmaidat gyömöszölöd testeddel a térbe, itt vagy, holott a függönyről felszállnak már a csönd bóbitás, nehéz madarai, s túl a kert zörgő lélegzetén hosszú sikollyal válladra billen a félbeszakadó part 4-29
