Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

Itt Ámor lápol s píeri gyenge szűz Nektánpohárt nyújt s amibroziás kelbelt, s a lelkes élet játszivá felleng

Hesperidák bíbor aetherében.

Ámor a szerelem ifjú istene. Venus istennő fia. Fieri gyenge szűz a Múzsa. És kük a Múzsák? Fieri, görög hegy, a Múzsák lakhelye. A nektár az istenek itala, az ambrózia az istenek eledele, amely halhatatlanná teszi őket. Hesperidák — Hesperus lányai, kertjükben aranyaimaták, melyéket sárkány őriz. Ezt a sárkányt kellett Heroulesnek legyőznie. És ki az a Hercules? Egy egész ismeretlen világ terheli ezt a verset, s csak akkor foghatjuk (föl, csak akkor élvezhetjük, ha akár anyanyelvűnkként hasznaibatjulk minden szavát. S ez ma, görög ismeretek híján, még az univerzitáson is nagyon nehéz.

Én nem Uraságod poézisét okolom, inkább az oktatást, mert a serkenő elmét a műélvezettől éképpen elzárja. Pedig a lélék milyen nemes és szép ihletésére lelnénk az íAlmatihusban! Sömjénben ma is találhatunk valami állandót. Nemcsak a klímában, domborzatban, de kertjeiben és lakosai természetében is. S ha a vers helyhez kötődik, képzeletünk akár Hellasiba repülhet az örök pont fölött körözvén. Milyen egyszerű! A kenyéri diákoknak azért lehet valóságosabb Széchenyi István, mert Cenkről tapasztalatból tudnak. „Nagyon szép palotája van. Itt vannak hamvai.” Az egyik lány még a kripta ftölíratát is megjegyezte: „Igaz, hogy grótf volt, de szerette a népet. Hatalmas kriptájában megtalálható az egész Széchenyi család. Bejáratán ez olvasható: Voltunk, mint ti. Lesztek, mint mi. Por és hamu.” Innen már személye és cselekedetei iránt inkább érdeklődnek, s azt nagyjából tuidják is, jobban, mint a távoli, szatmárcsekei Kölcseyt. „Költséi Ferenc a Himnusz írója. Zala megyéből származott. Ország- gyűlési képviselő Volt.” „A dunai árvíznél csónakkal mentette az embereket.” Róla mindenki tudja, „ő írta a magyarok szent Himnuszát. Egyik szemére vak ember.” és „ő írta Berzsenyinek az egyik gyászbeszédet, ami az egyik legszebb gyászbeszéd.”

Ezeknek a gyerekeknek a múlt műveletlen iberék, rejtelmes ingorvány, elhatalmasodó vegetáció. Oda nem lépeti'k őket, de a jövőbe belenőnek, azt ki nem kerülhetik. IS most ebiben a világvégies időben még a kérdéshez is hit kell; lesz-e Magyarország kétszáz év múlva? Azt hiszem, ez a kérdés nem jutott volna a Tekintetes Űr eszébe 'ezelőtt szánhatván évvel, bár Vörösmarty váteszi mondatai már 1836-ban elhangzottak:

S a síirt hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűd,

S az emfoermillióinaik Szemében gyászkönny ül.

S ha most néhányan nemet mondanának, már az egész világra kell gondolniuk. „Nem lesz, mert a fegyverkezés ifölrobbantja a Földet, és az atom sugárzása az élet semmiségére utal.” Azért főbben hiszndk a megmaradásban. „Nagyon modem gépek lesznek, lehet már akárkinek a Holdra menni”, „mindenki gazdag lesz”, „miniden városnak saját űrrepülőtere lesz”, „Az emberek már meg lesznek fiatalítva”.

Általában nem Magyarországra felelnek, de azért valami nemzeti jóslást is belevegyítenek; magyar űrhajósok a Holdon, húsz millióra növekszik az ország

420