Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Ágh István: Dani uraságnak XIV-XV. (lírai szociográfia)

kollégiumot akartam, hát a bejárást gimnáziumi engedélyemtől tettem függővé. A jelentkezők száma így fölszaporodott huszonhatra. Azt akartuk, hogy a kollégium ne belső tenyészet legyen, hanem kifelé irányuló, a gimnázium egész ifjúságát célbavevő tevékenység. Igazi közösséget akartunk. Mi jellemzi az igazi közösségi embert? Minden tag egész egyéniségével benne él a közösségben. A közösség bizalmával visszaélni a legnagyobb vétség, rongyemberség. Az addigi nevelői szokástól eltérően nemcsak az értelmi, fizikai képességet akartuk kifejleszteni, hanem az érzelmi és társaséleti hajlamokat is. Ugye te nem voltál népi kollégista? — Majdnem — válaszoltam —, fölvettek Pestre az Apáczai Csere János mintagimnáziumba. Szüleim mégsem engedtek el, hátha-kitör a háború, hátha elzüllök. Ehelyett a pápai benoésefchöz írattak, oda se mentem. Akkor államosították az iskolákat, gondolták, jobb nékem otthon, hisz ugyanazt tanítják, mint a városban.

Kari bátyám beszélgetésünk elején figyelmeztetett nagyothallására, nem is beszéltem sokat, inkább kérdeztem, közben észrevettem, már az asszonyokhoz is hangosan szólok.

— Ahhoz, hogy a nevelőintézet magához tudja vonni az egész ifjút, eleven közösséggé kell tenni, nevelők és növendékek közös műhelyévé. Az erre irányuló szándék azonban mindaddig jámbor óhaj marad, amíg a növendék nem kap az intézmény életében tényleges szerepét, s ezt a szerepet nem teszi rendszeressé egy jól működő szabálykeret. 1947. november 4-én kezdett a kollégium. A beköltözött huszonhat tagnak összesen tizennégy ágyat tudtunk biztosítani.

— Akármilyen izgalmasak lehetek az 'első napok, mégse felejtsük el, mi volt az a szabálykeret?

— Igazad van. A kollégiumi élet a diákok önkormányzatán alapult. A közgyűlés volt a legfőbb, az választotta a kollégiumi tanácsot, a szövetkezetek a közösség sejtjei, fegyelmi ügyekben a népbíróság döntött.

— Hát akar olyan volt ez, mint valami kicsi népi demokrácia.

— Hogyan fektessünk huszonhat gyereket tizennégy ágyba? Két nagy

termünk közül az egyikbe bepréseltük az ágyakat. Az összeillőket jól összepárosítottuk. Ügy feküdtek, mint a keringek. Engem meg bizony annyiszor vert ki a hideglelés, ahányszor csak eszembe jutott, mi lesz itt, ha valami járvány talál kiütni közöttük. Nem ütött ki szerencsére. Szekrényeink, székeink, asztalaink se voltak. Még jó, hogy ekkor lett hajléktalan a gimnázium egyik osztálya. Betelepítettük a kollégium másik termébe, így lettek padjaink is, és lett legalább délelőttre tüzelőnk. A közösségi élethez nemcsak a tanulás tartozott. Az őszi esőzések idején megmunkáltuk a kollégium kertjét. El kellett hordani azokat a romokat, melyeket a bombázás hagyott hátra, el azokat a roncsokat, amelyek a katonai gépjárműjavító műhelyből maradtak vissza. Utána következett az ásás. A hallatlanul, szinte őrs zá g út kém énységűvé tömött, ötszáz négyzetméteres kertet sormunkával ástuk fel. ,

Aztán Kari bátyám a napirendről beszélt, s eszembe jutott az én kollégiumom, vagyis diákszállóm, mert arra már a népi kollégiumokat feloszlatták. Már a névváltozáSsból is megtudhatja Uraságod a különbséget. Kollégium, eg jófélén munkálkodók testületé, otthona, a diákszálló meg csak a szállása, bár a mienk valamiképpen otthoni közösség is volt. Nem éreztem jól magam, talán ezért vannak fenntartásaim a népi kollégiumi élet iránt is. Percre beosztva a nap, szüntelen sorakozó. Sokat tudnék beszólnii. Nekünk már nem kellett nép30