Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Bóna István: Kapcsolatok észak-dél között
Kapcsolat észak-dél között NEMZETKÖZI KOLLOKVIUM 1982. BOZSOK—SZOMBATHELY. SAV ARIA A VAS MEGYEI MÜZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 16. (1982) KÖTET SZOMBATHELY, 1983. SZERKESZTETTE BÁNDI GÁBOR ÉS CSERMÉNYI VAJK. 1982. imájus 30-án 7 ország 20 akadémiai intézetének, egyetemének, múzeumának munkatársai, kutatói, nemegyszer vezetői, — igazi hivatásukra nézve régészek és történészek —, gyűltek össze a festői szépségű tájiban fekvő bozsoki kastélyban, hogy napokon át elmélyedjenek egyetlen kérdéskör megvitatásában. Igaz, az egyetlen probléma nem volt valami szűkkörű: a Baltikumtól az Adriáig (vagy, ha úgy tetszik: fordítva) haladó egykori borostyán vagy borostyánkő út szerepéről, jelentőségéről, történetéről folytaik az előadások és a viták. A borostyánút az emberi hiúságnak, de mondhatjuk szebben iis, az ember korán kifinomult szépérzékének köszönhette létrejöttét. A Balti-tenger partjain sokmillió évvel ezelőtt élt óriásfák megkövesült gyantáját sodorják partra a hullámok. A könnyedén faragható, kellemes vöröses-sárgás tónusokban előforduló áttetsző anyag az őskor kezdetein felkeltette Észak-Európa népeinek érdeklődését, figurális és mértani formájú ékszereket, gyöngyöket, gyűrűiket, csöngőket és mindenféle díszítményeket lehetett belőle faragni. A bronzkorban már a Földközi-tenger vidék városi civilizációi is ismerték és kedvelték a borostyánt, meg kellett hát szervezniük, hogy a messzeségből hozzá juthassanak; létrejöttek a .borostyán-kereskedelem különböző útjai. A későbronzkonban, kedvező nyersanyag bázisokra találva és támaszkodva, a mai velemi Szent-Vid hegyein bronzműves központ alakult ki és olyan sikeresen kezdett tevékenykedni, hogy szorgos lakói csakhamar elindultak a városi fejlődés útján. Termékeiket részben délre, főleg mégis északra szállították s ezzel olyan új kereskedelmi útvonalat alakítottak ki, amelyre csakhamar felfigyelt az akkori északi és déli világ, 'ideterelődött, majd századokon át ittmaradt a foorostyánkereskede- lem főútvonala is. A kereskedelem természetesen mindig kétirányú, a borostyánért a déli népeknek fizetniük (kellett, luxuscikkekkel, így pl. fém- majd üvegedényekkel, fegyverrel, textíliákkal. Szinte magától értetődően vált az Alpok keleti peremén haladó új „nemzetközi” útvonal egyik fontos központjává és állomásává a bronzkor-végi Velem Szent-Vid. Az út mentében, délen és északon új központok és állomások keletkeztek, .közéjük tartozott a, soproni Vánhely nagy kiterjedésű erődített telepe is. Nem veszti el jelentőségét ez a két település akkor sem, almikor az 5/4. század fordulóján kelta uralom alá kerül, a Duna-vidéki kelták fejlettebb és gazdagabb itáliai rokonaikkal ugyanezen az úton tartották az összeköttetést. Róma is korán felismerte az út jelentőségét, először még csak kereskedelmi fontosságát. Már időszámításunk előtt 181-ben megalapítja az Adriai-tenger északi csücskében Aquileia coloniát, amely ettől kezdve pusztulásáig (Attila hadai rombolták le 452-ben) az észak-déli kereskedelem kiinduló pontja illetve célállomása lesz. Az Augustus-'kori római hódítás is a borostyán úton éri el a Dunántúlt, s ha a rómaiak fel is számolják a jól védhető régi hegyi központokat, sürgősen újakat létesítenek mellettük s helyettük a síkságon: Savariát, Scarbantiat, a Dunánál pedig századokon át működő „tranzit” állomást, Carnuntumot (Petronell-Deutschal- tenburg). Ezek a városok 'lesznek az utolsók Pannónia Dráva fölötti részein, amelyek dacolnak a népvándorlások rohamaival, élő római város marad mindhárom még az 5. században is. Csak az avar hódítás vet véget mindörökre az Alpok menté- oen zajló kereskedelemnek és közlekedésnek, magának ,az útnak az emléke azonban még a magyar honfoglalást megelőző 9. században is él. Igaz, szomorúan elfordult „tájolásban”, az akkori Nyugat és Kelet határvonala lesz. 375
