Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Szepesi Attila: Három mester (vers)
SZEPESI ATTILA Három mester DE LA TOUR: BOLHÁT FOGÓ LÁNY egy fonnyadt lány pókhasú kacskalábú testén átizzik a skarlátvörös fény mint bukott angyal lángperzselte-szárnyú figyelmesen bolhát pattint a körmén görnyedten ül az időből kizárva visszaréved hűlő történetére az irány tálán üszkös éjszakában lobog egyetlen gyertya lángja érte ROUAULT: DE PROFUNDIS fönn az ablak valószínűtlen magasából tört-feketén két szeme-szája-orra-nincs arc néz alá két sorsa-vesztett kölyök vagy aggastyán ki tudja derengő álomalakok bámulnak rézsűt lefelé bámulnak bárkit az utolsó órán üszkösen kiterítve húnyt szemmel ahogy dől hanyatt már meg se rándul nem dadog földdé és kővé készülőben szétszéledő testét elejti és limlomok közé legörnyed egy asszony és mellette báván sarkára ül tanácstalan egy horpadt-vállú kisgyerek nem tudni hajnal dél vagy este csak lélegzetük hallani öt marionett-figura ül-áll-guggol-fekszik a térben rezes arccal távolodóban mindent értve semmit sem értve és nincs aki megmentené 337
