Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Káldi János: A nyíres, Nagymarosi tollrajz (versek)
KÄLDI JÁNOS A nyíres Zeng még sejtelmesen — sok év után is — a koponyási patak mentén a csalán-sziszegésű völgy fölött az elvadult lejtőn. Fölötte az óriási sárga seb, a Nap. Ott ugrabugrál még a mókus, ott mondja a magáét a nyughatatlan feketerigó és az ékes ruházatú sármány. S ott vési a K. J. monogramot a legvastagabb fa törzsébe kőszirti konoksággal egy nyurga kisfiú. Hát így. De tudom, emlék már az a völgy és az a nyíres. A játszogató mókus véglegesen eltűnt az ágak rengetegében. Emlék már mindétig az a feketerigó és a napraforgó-színű, kedves sármány. S a nyúlánk fiúcska ismeretlen ösvényét is benőtték a füvek és bozótok. Jéghegyen át és tengeren át sem lehet megközelíteni. Hát így. 314
/
