Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Takács Imre: A csillagok bábszínháza, Képzeletben egy sírnál (versek)

Képzeletben egy sírnál

Esne az eső, mennék a sírodhoz.

Zöld szaga lenne végig a falusi temetőnek.

Az a feszülő combú lány! Szinte robbanni látszott a hegytetőn.

A nyugalom neked osztályrészed,

nem emelkedsz kés-mivoltodban, dáraa-mivoltodban,

becéző mivoltodban a máshoz önmagadért.

Embert se csináltál te, csak anyagból.

Én — a mindig dolgavégezetlen — talán a gazt tépaesném arról a halmocskáról, a szépség igézetében akarnék égni neked.

Halál vágy az élet-szerelemnek ez a rögeszméje.

Nincs dolgom ám, fölöslegesen élek.

Kapom a dísztáviratot a hallgatásért, ahogy téged beköthetnének selyembe.

Elgondolkodom — a puszpáng levélkéi

szedik apró kanálkáikba Cserszegtomajon a hajnali fényt.

És Margit árvácskái, Lacika zsibavirágai áznának eggyé velem, és eggyé veled.

Csakhogy olyan sebességben élek, hogy nem emlékszem jótetteimre és vétkeimre.

Arcod is elküld nekem egy réteget arcodból, arcod alól, mint lényed bírálatát az én másfajta-forma életemhez.

Esne az eső, mennék a sírodhoz.

294