Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Ágh István: Bedöglött órák (vers)

ÁGH ISTVÁN

Bedöglött órák

Bedöglött órákkal múlik ki az idő, kisszekrényemen hajdani vekkereim, de nem felejtem, milyen erőszakosan vertek, mikor a halál idejét pengették, kalapálták, nem aludhattam, szívem annyira hánykolódott zajlikra, mintha valami epilepsziás kéz lett volna, nyitódva, csukódva, járok még

(8 ÉS 920)

mostanra nyugodtan, szinte elvetemülten nézem az idő hulláit, akár az Űr bérgyilkosa, Uram! Te csapattad ezeket az órákat földhöz, egyikben ifjúságom szétszakadt hajszálrugói, másikban férfikorom összetört mutatói, apám szent zsebórája ezüst, arany,

(8 ÉS 9^)

föl nem pattintom soha már, nem akarok gondolni megállt szívekre, elvetemülten nézem az idő hulláit, akár az Űr bérgyilkosa, cserepes örökzölddel koszorúzom, erőszakos filodendronnal árnyékolom, odarakom a Bibliát, a nemzeti papírzászlót

(8 ' $ 920)

a tavaszi fölvonulásból, amazonaszi vitorláshalakat fojtó kitakarított akváriumot, kedveseim utolsó képét, megörökített mozdulatomat, ahogy kinyitom a merülő szülőház kapuját, s föltekintek, búcsúzó-visszajáró, fenyőfám törhetetlen árbocára.

292