Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Zimonyi Zoltán: Szükségletek és értékek (Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980

nem enyhített Görömbei András könyve sem. A korszakmonográfia szempontjait szigorúan — és jogosan — védő (következetesség miatt hiába keresünk benne életrajzi adatokat — nem említi például Fábry Zoltán (börtönbüntetéseit, A vádlott megszólal keletkezési körülményeit. Előre fel kell hívnunk az Olvasó figyelmét, hogy Görömbei András monográfiája nem ad kellő segítséget azoknak, akik a lexikon, írói életrajzok hiánya miatt adatokért nyúlnak .majd a könyvéhez.

A csehszlovákiai magyar irodalom „fejlődésvonalának” sajátos kalligráfiája rajzolódik ki Görömbei András könyvében. A magyar etnikum települési rendszere viszonylag zárt Csehszlovákiában, s határozottan falusias jellegű. Fábry Zoltán írta: „A magyar nyelv itteni sorsa — akárcsak 'tegnapi általános történelmi sorsa — a magyar faluval áll vagy bukik.” (Harmadvirágzás, Bratislava, 1963. 194.1.) A falusias jelleg kétségkívül jó lehetőséget kínál a nyelv és a kultúra megőrzésének, ugyanakkor konzervatív életforma. Sajnálatosan Fábry Zoltán sem gondolta tovább ezt az ambivalenciát, pedig halmozott (kisebbségi helyzet csapdája lehet. Szociális hiányosság, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi életforma megőrzésére jó lehetőséget adó falusias települések mellől egyre inkább hiányzik — az egykor meglévő — magyar városi kultúra. A falvak mellől lesorvadó városok miatt is helytálló Görömbei András megállapítása: bár a csehszlovákiai magyarság újabb története, művelődésének keretei fejlődésről tanúskodnak, kényszerűen súlyos hiányosságok is regisztrálhatók, emiatt „a csehszlovákiai magyarság feltételei ma még nem adottak kielégítően egy teljes és harmonikus nemzetiségi szellem fejlődéséhez.” (60.1.)

A csehszlovákiai magyarság értelmiség-szerkezete meglehetősen kedvezőtlen: a magas szintű értelmiség alacsony száma a teremtő 'kultúra részére különösen nehéz feltételrendszert biztosít, a főiskolát végzettek aránya rendkívül alacsony, a szlovákiai 2,14%-kal szemben 1% alatt maradt. (Mindez a szokásostól eltérő szükségleteket támaszt az irodalommal szemben. Nagyabb hangsúlyt kap a nyelvőrző szerep, a közérthetőség, az ismeretközlő, nevelő funkció, az irodaiam muszáj-Herkulesként vállal magára a történettudomány, szociológia, a néprajz területére tartozó feladatokat.

Minden arra ultal tehát, hogy a szükségleteknek kell eluralkodni a csehszlovákiai magyar irodalmon. Görömbei András könyvéből azonban arról győződhetünk meg, hogy az elmúlt évtizedekben, épp ellenkezőleg, kiszabadulni igyekszik e nyers kötelékek gúzsából, magasabb szinten igazolván társadalmiságát. Nehéz manőverbe kezdett tehát: a vásznait mindig is megmozgató széllel ellenirányba fordult, s úgy próbálja kedvezőbb pozícióba hozni a hajóját, miután korábban a harsány vitorlázás csaknem partra vetette. Egyelőre nagy még a feszültség a társadalmi szükségletek és az irodalom értékteremtő erőfeszítései között, ám ez is csak azt bizonyítja — Kenyeres Zoltán egyik esszéjére utalva —, hogy bíznunk kell, bízhatunk is, ez esetben a csehszlovákiai magyar irodalomban.

282