Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Szarka László: A nemzetiségi kérdés kutatása Csehszlovákiában 1976-1982 (tanulmány)
séget 'követelő Matica-akciókkal, provokatív csallóközi, mátyásföldi szlovák menetelésekkel szemben a két kisebbség kulturális szervezeted, (főként a Csemadok defenzív jellegű, higgadt és mérsékelt állásfoglalásokiban tiltakozott. A mai szlovák szakírók némelyike (Bajioura — Národnostné vzt’ahy 1976. 398. oldal) elismeri ugyan a Matica „kezdeményező szerepét”, legtöbbször azonban mégis egy kalap alá veszik a kisebbségi jogok felszámolását, jobb esetben reciprok-nemzetiségi politikát követő nacionalista szlovák támadásokat — és a CSKP készülői élben lévő akció- programjához Lőrincz Gyula által felterjesztett, 1968. márciusi CSEMADOK-javas- latat. Politikai szempontból vitathatatlanul a legkárosabbnak az 1968 nyarán tetőző szovjetelenesség bizonyult, amely a köztársaság minden nemzetét és nemzetiségét egyaránt érintette. A rendkívül nagy népszerűségnek örvendő csehszlovák állami és pártvezetés felemás és ellentmondásos információkkal szolgált a szövetségesekkel egymás után folytatott tárgyalások céljairól és eredményeiről. A szovjetellenes hangulatkeltésre ily módon kedvező körülmények alakultak ki. Az új pártvezetés 1969. áprilisától végzett politikai munkájában és a konszolidációs évtized internacionalista nevelő tevékenységében (központi helyet kapott a szovjetellenesség felszámolása ’(Národinostné vzt’ahy 1976. 119. oldal). A nacionalizmust a csehszlovák kutatók szerint is hiiba lenne pusztán a múlt átkos örökségének tekinteni. Több felmérésből kiderült például, hogy a vegyes nemzetiségű területek lakói újabban tűleránsabb magatartást tanúsítanak egymással szemben, mint a kizárólag cseh vagy szlovák területeken élők. Ez a nemzetiségi gyakorlat lépéselőnyét jelenti a nemzeti tudat egynémely dassan változó tényezőjével szemben. J. Zvara bírálja az ilyen tényezők hivatalos szóhasználatba átszűrődő megnyilvánulásait. Példaként „a területünkön élő nemzetiségek” elidegenítő és „a nemzeteink ezeréves történelme” hamis történelmi látásmódot kifejező megfogalmazásait említi. (Zvara 1981. 193. óddal). A konszolidációs évtized során, a nacionalizmus elleni küzdelemben elért eredményeket Zvara szerint továbbra sem szabad túlértékelni. Az új szocialista nemzettudat Csehszlovákiában „egészében még labilis, ami a társadalom politikai szervezettségének esetleges meggyengülésénél mindig felszínre jut”. A nacionalizmus történelmi, ideológiai, társadalmi, objektív és szubjektív okai, valamint külföldi hátországa még ma is érzékelteti hatását. A szlovák szakember 1976-os prognózisa végsősoron mégis derűlátó: a társadalmi szerkezet Csehszlovákia két nemzete és négy nemzetisége esetében egyre inkább a fejlett szocializmusnak megfelelő, kiegyenlített és integrált struktúra képét mutatja s mindennek előbb-utóbb az emberek tudatában is helyet kell majd kapnia. A csehországi és szlovákiai kisebbségek helyzetének alakulásáról a föderáció körülményei közt Kezdjük három meghatározással, amelyben a kérdés három jeles kutatója megpróbálta összegezni a mai Csehszlovákia négy nemzeti kisebbségének jellemzőit. „A hazai nemzetiségeket úgy jellemezhetjük, mint sajátos nemzeti közösségéket, amelyek a nemzethez viszonyítva kevésbé szilárdak és egységesek; a csehszlovák területi, politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, ideológiai és nemzeti struktúrán belül többé vagy kevésbé összefüggő egészeket alkotnák, elszákadva eredeti (magyar, lengyel, ukrán) nemzetüktől. A nemzetiségek tagjaira éppen ez az új szerkezet gyakorol döntő befolyást. Ugyanakkor megtartják nyelvüket s részben az eredeti nemzet kultúrájának, nemzeti tudatának, hagyományainak, pszichikumának stb. egyes elemeit is. A csehszlovák szocialista hazához való tartozás tudatán kívül, amely nemzetiségeink tagjainál abszolút túlsúlyban van, rendelkeznek saját kisebbségi, nemzetiségi tudattal (tudatában vannak annak, hogy kisebbség, nemzetiség formájában léteznek), s bizonyos mértékben él bennük az eredeti nemzethez való tartozás tudata.” (Zvara 1976. 261. oldal). Zvara öt évvel később a viszonylagos etnikai különállás tudatát, a csehszlovák államközösséghez tartozás vállalását és 271
