Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Szarka László: A nemzetiségi kérdés kutatása Csehszlovákiában 1976-1982 (tanulmány)

véve a csehek (50,2%) néhány százalékkal kisebb arányban éltek Csehszlovákiában, mint a magyarok (54,%) a történeti Magyarország (Horvátország nélküli) területén. Az egyes kisebbségek relatív nagyságát (tekintve pedig a három és félmilliós csehszlovákiai németség (23,4%) jóval jelentősebb volt, -mint az 1918 előtti Magyarországon legnépesebbnek számító -román népesség (16,1%). De maga az egységes csehszlovák államnemzet fikciója is olyan ellentmondásokhoz vezetett, amelyek a — rendkívül közeli nyelvrokonságiban élő csehek és szlovákok számára egyébként vitathatatlanul -kölcsönös előnyöket, sőt minden bizonnyal optimális megoldást kínáló — csehszlovák államközösség súlyos válságát, majd pedig -széthullását is, nagymértékben elősegítették.

Frantisek Prikryl szerint „az a tény, hogy a cseh etnikum nem képviselte a lakosság abszolút -többségét, -valamint az erős német kisebbség nyomása, együttesen ösztönözte és felgyorsította az egységes „csehszlovák” nemzet kialakítását célzó törekvéseket.” Az államalkotó cseh vagy „csehszlovák” többségi nemzet eszméje minit egyetlen -lehetséges megoldás, Pfi-kry-l szenint „abszolút irreális és téves” motivációkra épült, hiszen „a csehszlovák államiság szilárd magjának létrehozásához és a köztársaság megerősítéséhez az út nem a csehszlovakista indíttatású nemzeti beolvasztó politikán keresztüli vezethetett, azt csakis a két egyenjogú partner viszonyának következetes államjogi megoldása, az egy közös államiság két támpil- lérének létrehozása révén -lehetett volna elérni”. (Prykril, 1980. 66. oldal). (Tegyük hozzá, a -lakosság közéi 1/3-át jelentő kisebbségek kérdésének átfogó rendezése is hozzá tartozott voln-a a nemzetiségi politikához.)

Ez az alapvetően hibás egységes csehszlovák -nemzeteszme mindazonáltal a csehszlovák államiság két világháború közötti szakaszában, már pusztán a fentebb jelzett nemzetiségi erőviszonyok miatt — és természetesen egész sor más, ennél is fontosabb ok miatt — sem válhatott olyan in-tranzigens kisebbségi politika ösztönzőjévé, -mint az Apponyi, An-drássy, Tisza István által képviselt egységes magyar politikai nemzet koncepciója. Ugyanakkor az előre látható bukás, amely a harmincas évek végére bizonyossá tette a csehszlovákiai nemzetiségi politika tehetetlenségét és csődjét, végsősoron a dualizmuskori magyar gyakorlatnál is sokkal radikálisabb -és (következetesebb csehszlovák -nemzeti-nemzetiségi megoldás (kiindulópontjává vált.

A -két világháború közötti csehszlovákiai nemzetiségpolitikai gyakorlat — a nemzetközi kisebbségvédelmi szerződések, -az első látásra akár példamutatóan -demokratikusnak is feltüntethető nyelvtörvények, valamint a masarykd polgári demokrácia által biztosított kisebbségi politikai mozgástér ellenére — lényegében -nem különbözött a dualista Monarchia nemzetiségi politikájának módszereitől. Preventív -intézkedéseket kombináltak kényszeredett engedményekkel, változó a-lapelveíkhez igazodva átértelmeztek és elhallgattak változatlan szövegű -törvényrendeleteket. Mindez persze a köztársaság létrejöttét -vagy annak csupán egységes és kizárólagos csehszlovák! jelegét elfogadni nem tudó és nem akaró németek, szlovákok, magyarok nagy tömegei és politikai -pártjai számára éppen úgy nem bizonyult kielégítő megoldásnak, (mint -az 1921-től 1939-ig legálisan működő, jelentős német és magyar tagságot tömörítő, internacionalista alapökon álló Csehszlovák Kommunista Párt számára sem.

És éppen a CSKP pozitív nemzetiségi politikájának az 1948. évi csehszlovákiai fordulatot követő fokozatos letisztulása, megújulása jelenti a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés hetedfélévtizedes történetében azt a tényezőt, amely a szocialista fejlődés időszakában a német kisebbség kitelepítését, Kár-pá-tuk-rajna Szovjetunióhoz csatolását -követően, tehát lényegesen megváltozott körülmények közt, a fennmaradt nemzeti-nemzetiségi kérdések megoldásában figyelemre méltó eredmények elérését tette lehetővé.

Karel Pomaizl épp ezért a CSKP nemzetiségpolitikai tradícióinak következetes vállalásában -látja a Csehszlovákiát támadó -nyugati propaganda elleni (küzdelemnek és a többségi nemzetek körében a kisebbségek kapcsán máig élő nacionalista el266