Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Varga Csaba - Varga Gyula: Improvizáció a háború forgatagában, avagy az emberség lehetőségei (emlékirat)
déki megjelenésével karosszériagyártássá, majd modern márkaképviseleti javító, garazsírozó üzemmé. Magyarországon ekkoriban a hasonló, műszaki vénájú közép- osztálybeli fiatalok számára természetesként adódott, hogy a technikai civilizáció legújabb lehetőségeivel mámorosán éljenek. Amit fiatalkori szórakozásként csináltak, végül is jelentősnek bizonyult az autó- és motorversenyzés, a motoros repülés országos elterjesztésében. Kénytelen-kelletlen a harmincas években sportként repülőkből, lelkesedésből oktatókból alakult az évtized végére, a háborús fenyegetés közeledtével önállósuló légierő tartalékos tisztikara — hasonlatosan a történet más megnevezett (egyetemi fizikus magántanár, mérnök, műszerész stb.) szereplőihez. E réteg számos képviselőjére jellemző, hogy a polgári életben ki-ki a maga szakterületén elszánt munkákedvvel és munkabírással dolgozott, gazdasági és morális háttere több vonatkozásában nem túl messzeállóan attól a képtől, amellyel Max Weber a kapitalizmus klasszikus időszakát, és ebben a protestantizmus szerepét jellemezte. Ugyanakkor aligha hagyható figyelmen kívül pécsi voltuk, hiszen formálódásukra a püspöki város szelleme, mindenekelőtt a katolicizmus óvatosan reformista szociális útkeresésére irányuló helyi kísérlet is rányomta bélyegét. Mindebből talán érthető, hogy alapvetően apolitikusok voltak; pontosabban a politikát más területnek, mások területének tekintették. Közvetlen kapcsolatba inkább csak akkor kerültek vele, ha külső kényszerből vagy helyzetük véletlen alakulása folytán a beléjük nevelődött emberség kiállásra késztette őket. Ilyesmit példáz a következő történet is, melyben apám (ki ekkor harmadikként történetesen épp az én születésemet várta) rendkívüliként korántsem saját szerepét látta, csupán ama helyzetet, amelybe belekeveredett. De ilyenek voltak a büntetőjog határát súroló akciók is, melyekkel a származáskutatás őrületében fenyegető helyzetbe került bajtársaikat hamis dokumentumokkal, tanúsítványokkal menteni kísérelték. Ilyen volt emberbaráti kiállása is, mellyel menekült lengyel orvostisztet, zsidóként elhurcolt baráttól rábízott értékeket éppen úgy oltalmába vett, mint olyan névhez fűződő iparművészeti remekeket, amelyet hozzá nem értők átmenetileg a kizsákmányolás átkos megtestesítőjeként üldöztek, hogy azután idők múltával az országrész tán legbecsesebb ipartörténeti s muzeális értékének szimbólumává nemesedjen. Nos, mindez annyira a hasonló neveltetésűek feszes erkölcséből következett, hogy egyszerűen magától értetődő volt: csupán az nem maradt volna észrevétlen, ha valaki egy ilyen várakozásnak nem felel meg. A történetben szereplő Hais Tibor hivatásos katona volt, ekkoriban a szombat'- helyi III. közelfelderítő repülőszázadhoz beosztott tüzérségi megfigyelő. Ö is repülőként kezdte, több lezuhanást ill. kényszerleszállást követően ment át a szárazföldi erőkhöz. A háború végén a keleti fronton tűnt el, sorsa azóta is ismeretlen. — Csegezi József hivatásos repülő volt, a század gondoskodó parancsnoka. Jelenleg Nyugat-Németországban él. — Varga Gyulát 1941. április 7-én hívták be „rendkívüli fegyvergyakorlatra”. A bácsföldvári kényszerleszállás április 11-én, a csurogi akció pedig 12-én hajnalban történt. A részben itt elbeszélt, típushibából adódó kényszer- leszállások és zuhanások után a közeli hónapokban még — Krivoj Rog térségében — több sebesülést szenvedett el. Mindezekre, népes családjára s üzemi érdekeire tekintettel felettesei segítségéül hamarosan sikerült a légierők parancsnokságán kieszközölnie tartalékos főhadnagyként leszerelését. — Bácsföldvár (Backa Gradiste) az 1931. évi jugoszláv népszámlálás szerint 6776 lakost számlált, ebből 3262 magyar, 3459 szerbhorvát volt. Az 1942. évi magyar közhivatali adattár a lakosságszámot 6714-ben adja meg. Csurog (Curug) lélekszámú 10 483 (1942-ben 10 184) volt, ebből 2861 magyar, 7388 szerbhorvát nemzetiségű. Temerin (Temerin) lakossága 11290 (1942-ben 13 402) fő, ebből 8439 magyar, 1141 német, 1446 szerbhorvát nemzetiségű. — A történetre emlékezik egyébként az egyéves évforduló ünnepségei kapcsán megjelent beszámoló (Újvidéki Reggeli Újság, 23. évf. 80. szám (1942. április 14.) 2. o.), az akkor a bácsföldváriak által összeállított fényképalbum, továbbá a csurogi akicóról felvett jegyzőkönyv. Ezek egy-egy példánya azóta nemzeti közgyűjteményünket gyarapítja. 220
