Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Pósfai János: Magyarok a nagyvilágban - Interjú Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával
A védnökség legutóbbi ülése úgy foglalt állást, hogy legfőbb feladatunk most a mozgalom erősítése, frissítése, hatékonyabbá tétele. Arra kell törekednünk, hogy a kinti fiatalságnak minél nagyobb tömegéhez eljussanak könyveink, kiadványaink; hogy minél többen igényibe vegyék iazt a segítséget, amelyet magyar nyelvük és kultúrájuk ápolása éndekében mozgalmunktól kaphatnak. Be kell vonni munkánkba minden olyan szervezetet, intézményt, amely céljaink megvalósításában részt tud vállalni. Idehaza több segítséget tud adni például az Országos Oktatástechnikai Központ, de a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat is. A TIT nyári egyetemeit haszonnal látogathatnák sokan, akik a magyar kultúra terjesztésén fáradoznak. A védnökség ülésén újra felmerült az a jogos kívánság, hogy kinti magyar egyesületek idejében értesüljenek arról, ha magyar előadóművészek, írók, tudósók utaznak országukba, hogy ők is felvehessék velük a kapcsolatot. Jobban kell hazulról támogatni a kint szervezett magyarságdsmereti tanfolyamokat is. Több szó esett az intézményes találkozások szaporításáról is. Többen javasolták: meg kellene rendezni a magyar fordítók (magyarról'és magyarra fordítók) konferenciáját, továbbá, hogy össze kellene hozni a magyar származású és a magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészeket. Egyébként a következő anyanyelvi konferenciát 1985 augusztusában Veszprémben kívánjuk megrendezni. A Magyarok Világszövetsége mellett sok feladat vár az Akadémiára, egyetemeinkre, a különböző minisztériumi és ágazati művelődési szervekre a magyarságtudat határainkon kívüli megőrzésében, fejlesztésében. Szükség lenne egy magyarországi Hungarológiai Intézet létrehozására. Önnek mi a véleménye erről? A megnevezett intézmények eddig is nagy mértékben segítették ezt a munkát. Az anyanyelvi mozgalom kezdettől fogva támaszkodott a művelődési kormányzatra, annak intézményedre. Ugyanez mondható a Tudományos Akadémiáról is. Azok a szakemberek, akik önzetlenül — a szó igaz értelmében társadalmi munkában — vállukon hordják idehaza az anyanyelvi mozgalom ügyét, szinte kivétel nélkül pedagógusképző egyetemeken, főiskolákon, illetve akadémiai intézményekben dolgoznak. Az Akadémia, a különböző főhatóságok és országos szakmai szervezeték jelentik értelmiségi munkánk bázisait. Az anyanyelvi mozgalom mellett ugyanis most kialakulóban van a kint élő magyarsággal való kapcsolattartásnak egy másik stabil rendszere, s ez a különböző értelmiségi csoportok szakmai találkozóinak, konferenciádnak hazai szervezése. Az első ilyen a külföldön élő magyar közgazdászok találkozója volt. Az utolsó pedig a múlt nyáron a Magyar Orvosok Tudományos találkozója, amelyen már több mint 20 országból, csaknem 200 magyar orvos vett részt. E nagy visszhangot kiváltó sikeres találkozót a következő években majd újabbak követik. Hozzáfogtunk már a műszaki és természettudományos szakemberek, mezőgazdászok, állatorvosok, építészek találkozóinak megszervezéséhez, ugyancsak a Magyar Tudományos Akadémia segítségével. A magyarságtudat megőrzésének, a Magyarországhoz való kötődés erősítésének jó eszközei az ilyen szakmai tudományos találkozók. A rendszeresség és a közvetlen kapcsolattartás biztosítása érdekében az értelmiségi találkozóknak szeretnénk egy olyan vezető fórumát kialakítani, amilyen az Anyanyelvi Konferenciák Védnöksége. Ami pedig a Hungarológiai Intézet létrehozását illeti; erre véleményem szerint is nagy szükség lenne. A külföldi magyarsággal való rendszeres kapcsolattartás —- amelyhez nekünk hosszútávú érdekeink fűződnek, ma már oly mértékben kiterjedt, hogy egy sajátos tudományos intézet közvetlen segítsége ebben nélkülözhetetlen. ' Hogyan készülnek a következő Anyanyelvi Konferenciára? 205
