Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Kőrössi P. József: Sütő István: Nagy családi album, Bodó Barna: Feleúton - útfélen
Napirendi pontok 1. megérkezés a gyűlésre riadtan és hajszoltam 2. m. elvitársnő felolvassa a helyi napilap egyik cikkét az atomveszélyről 3. (beszámoló a választási intrikákról 4. kultúrműsor az olajmágnás eljövendő felesége békeverseket szaval 5. egy békebeli fagylaltdélután „nem a szobrok váltják meg a világot” mondja Sütő András a Nyolcvanas nyár c. ciklus 6. versiében (10. old.) „ember rendez be magának történelmet”, utazásokat „a nyári erdélyi nemzetköziségbe” — mondja és ismételgeti nem kis iróniával. Csak a véletlenszerű rábuikkanás kínálja az Arcfogyatkozás 61., és a Nagy családi album ugyancsak 61. oldalán található gondolatok összevetését. Mert ez esetben szinte nyilvánvaló: nem tudatos szerkesztés eredménye, hogy a két könyv azonos számozású Oldalán ugyanaz a gondolati mag gyökeresen ellentétes hangsúlyt, töltetet, hangulatot kap: „...te már elmesélheted / amit soha nem ismertél de hozzád / tartoztak ők is mielőtt megszülettél”, mondja „hívőként” az első kötet Mos- kovics lányok című versében, míg a Nagy családi album, valószínáleg később datált Hazatérés c. versének utolsó soraiban mérséklődik az exhibició és a személyes tragédia egy közösség sorsának balladdsztiikus látomásává lényegül át: „egyszer ezt is el kellett / mondani mint mindent ami hozzád tartozik hiszen / így őrződ magadban a két indulatot így rendezi / életed ami van azt elpusztítani ami nincs azt élettel megtölteni”. A Nagy családi album néhány verse másutt is az Arcfo- gyatkozás-be&i hangulatok és gondolatok túlilicitálása: „nincs az arcnak semmihez köze / összegöngyölve hever mint önmagád” írja első kötete címadó versében; ugyanerről, második kötetében a Halálra táncoltatott lány c. ciklus egyik szonettjének első szakasza így szól: „arcodra zuhansz mint a hóesés / csontsovány arcod halotti maszkja / a friss hóban penge kés / hóban heverve vársz a virradatra” BODÓ BARNA: FELEÜTON — ÜTFÉLEN; FÖLJEGYZÉSEK, BESZÉLGETÉSEK (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982) A közelmúltban több olyan könyv jelent meg Romániában magyar nyelven, melyek munkáslkörnyezettel, munkás-problémákkal foglalkoznak. Ennek az észrevételnek azért van némi súlya, mert korábban Beke György és Molnár H. Lajos riportjain, riport-kötetein kívül alig találkozhattunk hasonlóval. Bodó (Barna Feleúton — iít- félen című könyve pedig ezen fölül azért is számolhat a szokásosnál nagyobb érdeklődésre, mert — bár könyvét följegyzések, beszélgetések gyűjteményének nevezi — a szerző valójában, ki nem mondottan is, szociográfiát írt. A mintegy százhetven oldalt kitevő felmérés Temesvár — Románia második legnagyobb városának — egyik „elit” munkásszállásán és annák környékén készült, abban a nehézszerszámokat gyártó üzem-monstrumban, ahová erről a szállásról a fiatal munkások zöme dolgozni jár. Bodó Barna könyvéből azt is megtudjuk, hogy Romániában 556 ezer fiatal él munkásszálláson, közülük huszonnégyezren Temesvár 64 épületében. Bodó beköltözik egy hétre, s mivel már kezdetben tudta, mire vállalkozik, nem igen érik meglepetések: a kép pontosan olyan, amilyen több mint negyedszázada a munkásszállásokról bennünk él. És úgy tűnik, ezek a kérdések nem ismernek országba táróikat; Bodó könyvének magyarországi ismertetése ezért is indokolt: az általa (is) felvázolt helyzetkép bárhol készülhetett volna. 190
