Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Ruszt József: Jegyzetek a Tragédia bemutatójához
nemcsak formai. A szerkezetnek abból a rituális alapformából kell létrejönnie, amely a példázatából gyökerezik. A történet (példázat) Ádám álma. Az első szín, a teremtés mítosza, a írni kollektív álmunk, amelybe Lucifernek valahogy bele kell kerülnie... Megálmodja a nagy vitát az Űirral, felébred és meglátja az első emberpárt... Maga sem tudja, hogy ébren vam-é már, vagy álmodik... Beleszeret az első emberpár naiv meztelenségébe, fiatalságába, mert a szellem az életet érzi szépnek, az élet a szellemet... így jön létre a második színben a cselekvő hármas alaphelyzete... A „bűnbeesés” formailag rítus, tartalmilag: meg kell történnie, hogy eljuthassunk a „példázathoz”, az Ember álmához, amelyben átélheti jövőjét, paradox módon: múltját, amelyet meg kell értenie, hogy valóban felfogja önmagát. Mi, Ádám utódjai átengedjük magunkat Lucifernek. De ténylegesen, és a felborzolt öröm titkos 'izgalmával. Még nem volt — gondolom! — olyan tragédia-előadás, ahol Ádám izgalmasabb lett volna, mint Lucifer! Miért?... Ez nem csupán színészi tehetség vagy izgalom kérdése. Titkon mindenki Lucifer, már csak azért is, mert amit Ádám átél, így vagy úgy mi ismerjük, történelmileg átéltük... Űgyis mondhatnám, hogy a klasszikus dramaturgia szabályai szerint Ádám komédiái hős, mert a történetbe nincs beavatva, minden kéipvég szentimentális csalódása, tulajdonképpen egy-egy klasszikus mo- liére-i felsülés ... A tragédia úgy áll össze, hogy nincs vége a komédiának, csak valóban akkor, amikor Ádám maga megérzi, az utolsó színben, ő maga jut el oda, hogy kimondja a minősítést és el is jut a döntésig: „Előttem e szírt, és alatta mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás ... S azt mondom: vége a komédiának. —” S itt most csupán azért, mert nem mindegy, hogy erre a dráma mit válaszol, eddigi okfejtésem végső érve Lucifer mellett, az -előbbi sor után következő három sor, Lucifer, s nem -az Ű-r válasza: „Ah vége, vége: mily badar beszéd! Hiszen minden perc nem vég -a kezdet is? Ezért láttál-e néhány -ezredévet?” — Valóban miért látott néhány ezredévet? Tehát Lucifer nem azért mutatta meg -neki (nekünk), hogy „ugrás” legyen a vége. A különös erő a darabban: Éva, sokféle funkcióban ... A költészet, szerelem, gyermek... minit drámai hármas működik a darabban. Ez az, amitől Lucifer -mindig zavarba jön ... A szellem megriad az élettől, szüksége van -rá, de bánni vele igazán nem tud. Tehát egy -tragédia, melyben az élet győz. Ez az élet olyan amilyen, egy ön- gyilkosság után felébredünk, életben maradtunk. Ez a mű fcaita-rtifcus tartalma. Amikor a végén az Űriisten lejön a mennyből, Lucifer szavaival élve: a „családi jelenetre” négy ember ül és nézni kezdi a közönséget, amint az nézte (ha nézte!) eddig őket. 173