Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Ruszt József: Jegyzetek a Tragédia bemutatójához

RUSZT JÖZSEF Jegyzetek a Tragédia bemutatójához TRAGÉDIA — FELFOGÁS ÉS KORSZAK Talán korai imég anrál beszélni, hogy a mai magyar színpad (képes megszülni „Az ember (tragédiáját” ... több kísérlet lenne még szükséges, vagy még néhány kon­vencionális előadás, hogy a türelmetlenség a „ráismerésig” fokozódjék. Egy kísér­let a többi közt, — ezt a veszélyt szeretném elkerülni. Az is lehetséges, hogy a mai magyar közéleti aktivitás, az egyes ember saját va­lóságához való viszonya olyan, hogy nem a lét alapvető kérdéseit érinti és feszegeti) hanem a konkrét részkérdéseket; ez semmiképpen nem kedvez semmilyen tragédia befogadásának. A mai művek ezt az igányminőséget tükrözik — világszerte — a napok és pilla­natok fcielégülési szintjén, mely mint folyamat, jobban hasonlít az emésztéshez, mint a születéshez, vagy halálhoz, tehát a lét alapkérdéseihez. A valóságot fölrázni csak akkor lehet, ha ő is akarja. Ha nem akarja, a művet egyszerűen avantgarde- nák nevezi, besorolja az izm-usok közé, de ő maga közömbös marad. A tragédia a válság, a konfliktus, a feloldhatatlan ellentmondások világa, amelyre nehezen érez­het rá Deák Ferenc, vagy Aponyi Albert, vagy ha rá is érez, mást akar hallani, s talán joggal! — Nem érdemes vitatkozni. A mad világhelyzet tragikus, ez a min­dennapok mechanizmusát lényegében mégsem zavarja... Mintha a ma embere tu­datának csák egy tartományát lokalizálná erre a célra, és azt is csak azért, hogy felfogván félretehesse, s hogy ez a kis fenntartott „tragikus tékervényxészecske” ne nagyon zavarja a többi működését, ami az életbenmaradás mechanizmusát bizto­sítja. Biztosan mindig így volt. Az ember általában (tragikus alaphelyzetben létezett, még .akkor is, ha nem gondolkodott felőle, pedig „Az élet életveszélyes, mert az életbe eddig mindenkinek bele kellett halni...” mondták a görögök. Az ember a történelem során a tragikus helyzetet akkor fogja fel igazán, ha meg­érinti az a gondolat, hogy nem mindegy hogyan és nem mindegy miért élek?! A tragédia tehát a folytonos létnek egy a tudat által, az egész személyiség szá­mára fogalmazott döntése, egy bizonyos lehetséges cselekvés lehetetlenségének pon­tos minősítése, s ez nemcsak műfaji kérdés. A CÉL: A DÖNTÉS, A KÜZDÉS: A MÓDSZER Mi köze mindennek a tragédiához? — mármint a Madách-éhoz! — A darab fo­galmaz és minősít egy döntést, miszerint szükségszerűség és szabadság összefüg­gésében Ádám oda jut, hogy ha nincs értelme a létnek, még mindig megvan az em­ber szabadsága ahhoz, hogy ezt a létet akkor dobja el magától, amikor ő akarja, s nem akkor amikor az ő tudatától függetlenül, benne is érvényesülő lét azt meg­határozná. Ez a Madáich-i gondolat magva, és nem a „küzdj és hízva bízzál”... a cél: a dön­tés, a küzdés a módszer... Az ember egyszerosák rájön, hogy mi a dolga a világ­ban. Ha nem, akkor csinálja azt, ami adódik. Arról is általában meg van győződ­ik

Next

/
Thumbnails
Contents