Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Czére Béla: Néhány gondolat a pályakezdő drámaíró helyzetéről

tel való színpadi játékra nem sütik-e rá a perverz erotika bélyegzőjét és keserűen groteszk színpadi futamait nem degradálják-e életidegen, sötéten pesszimisztikus szemléletté. Mert az sem igaz, hogy a közönség alaptermészete szerint konzervatív és csak a megszokott régi hangok iránt fogékony, számos színiház több éves eredményes munkája bizonyítja, hogy a közönség fel tud nőni egy modernebb színpadi szemléletmódhoz, és utána már igényli is azt.

Befejezésül engedjék meg, hogy egy gondolatot megpendítsek a dramaturg és az író kapcsolatáról. Meggyőződésem, hogy a dramaturg alkotótársa az írónak, és magának a dramaturgnak is — a kritikusi és szcenikai biztonságon túlmenően — majdnem .olyan művészi érzékenységgel kell rendelkeznie, mint az írónak. Hiszen a dramaturg nemcsak bírál, hanem ötleteket is ad, néha olyan ötleteket is, amelyek a drámák kialakult szerkezetét alapvetően megváltoztatják. A dramaturg művészi érzékenysége alighanem ott kezdődik, amikor érzi, hogy mikor kell építő, néha még a szerkezetbe is belenyúló ötleteivel az írót partneriként segítenie, de ugyanakkor azt is érzi, hogy mikor áll fenn az az eset, amikor az önmagában még Oly tökéletes ötletét, gondolatát mégis vissza kell vonnia, mert azt az ötletet az író nem tudja magáévá tenni, a tőle esetleg idegen gondolatpályán mozgó javaslatot nem tudja művészileg átlényegíteni. Hiszen nem a gondolatok logikáján vagy mélységén múlik a dráma egészéinek vagy egyes jeleneteinek művészi sikere, hanem a gondolatok, érzések megjelenítésének minőségén.

185