Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Illés Jenő: Mit tehet a mai magyar dráma a mai magyar színházért?
Ezzel aztán együtt járhat — hiszen a 'baj nem jár egyedül — a színház tartózkodása is. Némely fiatal drámaíró azért sem tud kijutni a színpadi nyilvánosság elé, mert a színház szerint nincs meg (bennünk a mérsékelt érdeklődés (kiváltásának reménye sem. /De így bizony felnőni sem tudnak. Ügy járnak, mint ifjú Lebo- vics a Halleluja főhőse, akinek katasztrófája és tragédiája az, hogy fölötte hiába múlnak az évek, ő valamiféle visszamaradott gyermek marad. „Szeretnék olyan dramaturgiát 'kidolgozni a magam számára, amelyben minden megírható” — mondta egyszer Spiró György egy nyilatkozatiban. Ez nemcsak Spiró álma, minden fiatal és idősebb író reménye is ez. Mégis én másfelé keresném a kiutat. A mondanivalók keresik meg a oélbajuttatáshoz vezető medret. Gondoljunk csak arra, a Hiány- dramaturgiát talán éppen a század egyik legnagyobb drámaíró forradalmára, Gorkij munkálta ki az Éjjeli menedékhely különös szellemi szerkezetével. Legutóbb Párizsban Lucian Piintilie rendezésében megrendítő volt látni, hogy ebben a drámai erőtérben az egész nagyvilág kitaszítottjai, megalázottjai jelen vannak. Ezek a lecsúszott emberek, feketék, fehérek egyaránt attól szenvednék, hogy hiányzik életükből a cselekvés tere, minden, amihez nyúlnak, elúszik mellőlük. A színészt cserbenhagyják a szavak, a munkás szenved a imunkátlanságtól. Csupa tétlenségre kárhoztatott ember, a dráma mégis lüktet forrón és szenvedélyesen, mert a tragédiák így egymásra torlódva, egymás közelségétől is erőt kapnak 'és étizzítják a színpadot. De Gorkij számára mégsem ez lett az egyetlen út, minden művéhez meg kellett keresnie a mondanivaló megszólaltatásának új művészeti formakultúráját. Mindezt csak azért mondom emlékeztetőül magunknak, mert az elmúlt évtizedekben azt is megtanultuk, hogy a dramaturgiai sablonok, stílusok, felfedezések csak arra jók, hogy megértsük, értékeljük és aztán félretegyük őket. A mondanivaló célbajuttatása ugyanis szinte mindig a dramaturgiai stílus megteremtésével kezdődik. Minden darab esetében szinte inullpontról. Hiszen dokumentumdráma volt Darvas József műve, A térképen nem található, de ugyanígy Urbán Ernő. drámája, az Írott mulaszt is. Mégis, bár teohníkában is azonos módon építkezett a két író — egy ember igazságkereső szenvedélye mozgatta a tényfeltárást, a lélektani, társadalmi nyomozást, a hangulat, a (belső erőtér, egészen más ilett, mert a valóság, a társadalmi igazság felfedezésének izgalma más-imás hatóerővel, stíliusesziközökkel tartotta ébren a figyelmet. Ebből származik imég egy tanulság; hogy ha a drámairodalom fogadtatása, színházi (kulcsszerepe evidenssé válik, a művek mindig inspirálják az új művek születését. Van ennek egy másfajta vonzata is. Megnövekszik a kritika felelőssége, súlya, szerepe, értékorientációs funkciója. A vonzó, érdekes művek sorsa a kritikusokat is iskolázza. Az Adáshiba például izgalmassá vált nemcsak a premieren, hanem a későbbi előadásokban is. Szellemi izgalmat jelentett minden egyes rendezői felfogása, színészi megjelenítése. Ugyanez történt a Tiszták esetében /(Illyés Gyula műve), /még akkor is, ha az értelmezés, a megjelenítés nívója meglehetősen hullámzó volt. A kritika a szellemi magnetizmus révén lett, lehet szövetségese a drámaírónak és hűséges történésze a színháznak. Továbbgondolva, kizeegetve azokat a mondanivalókat, amelyeket a színház felvállalt, előadásával megemelt. A színművészet ily .módon azzal, 'hogy a közügyeket közüggyé /emelte, a közéletet is segít formálni... Sajnos ez a folyamat nem folytatódott zavartalanul, különösen napjainkra. A polarizálódások a kritikát is megosztottá tették, nem egyszerűen az ítéletek, értékelések tekintetében. Ez ugyanis természetes lenne, hiszen ízlések, szemléletek létezése, hatóereje a kritikában elengedhetetlen. Ami a zavarók forrása: standard szurkolótáborok alakultak ki, akinek a másik csapat /teljesítménye nemcsak hogy nem fontos, de alig érzékelhető. A dialógus képessége pedig a kritika számára is elengedhetetlen. A kritikus nem közlekedhet vadászként a színházi mezőkön, hogy felkutassa, kövesse és kilője az általa kiszemelt nagyvadat. A. trófeák gyűjtését jobb meghagyni /magyar és külföldi vadászoknak. Sokkal fontosabb segíteni az írói törekvések kibontakozását és a mondanivaló színrekerülését. A drámaíró és a szíriház együttlélegzését. 154
