Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

zad fölszabadítása. Szaporodtak a szökések, az alkalmak kedvezőbbek lettek. Meglepődve hallóim, Rideg Sándor neves író, akit egyszer piros szakfűvel láttam gomblyukában, a Ságon töltötte élete legszömyűblb tíz hónapját. Nem tudok nehezebbet elképzelni éveiből. Megszökött. Vidám írásaiból azt képzelném, mindenféle mulatságos kalandok között sikerült is neki, de visszament magától — talán meg sem írta, mert a történet nem illett stílusához. Ha regénybe kezdenék, én inkább Topf el Pál parancsnokot tenném főszereplőnek, miként kaméleon- kodik, hogyan válik az .önző zsarnokból gyáva engedékeny? A sági kőbánya részvényese volt, s ha már parancsoló tisztnek kellett lenni, .kaprotakciózta, hogy a front helyett a Sághegyre vigyék munkaszázadát. Először tobzódó szigor, mely a front közeledtével egyre enyhül. „Karácsony .estén lünnepi vacsoránk volt. A parancsnok .krumplipaprikást főzetett kolbásszal, és teát kaptunk. A keretlegé- ny.eket elküldte fagyöngyöt szedni, ebből készült a tea. Vacsora után a parancsnok harmon.ikázott nekünk ... 1945. március 27-én a parancsnok megtagadva a visszavonulást Sárvárra, kiosztotta az élelmet, és mindenkit szabadjára eresztett.” Végül is embereket mentett meg, még talán hősnek is mondható, bár én ki nem tüntetném, a románt meg nem írnám, már azért sem, hogy a sajnálatosan mindennapi eseteket ne szaporítsam. Annyi hasonlót írtak már, maradjon adalékul a historikusoknak.

Evvel itteni nyári élményeimet lezárom. Majd ősszel a celli búcsú táján visz- szajövök. Most Pest felé meglátogatom lakatlan szülőházamat, inkább csak kegyeletből, hiszen tudom, milyen lőhet. Júniusban ránehezédik a zöld, a dióifaág a kúpcserepet megint lepiszkálta, föl kellene raknom. Szólok a Jézus Zolinak, kaszálja le az udvart a széna fejében. A cseresznyét a seregélyek lecsupálhatták, s lelopkodhatta az a kevés kölyök, aki még odaszületett. Meglátogatom anyámat Devecserben, és elmondom neki, hogy s mint.

111