Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Marsall László: Az öreg pincér, Csibor Juci néni, Vangyel nenő, Vénülő Berda Jóska bá (versek)
Vangyel nenő Én, Vangyel Rózsi néni, 1984-ben, huszonöt éve halott voltam, és mégis lementem abiba az unhámlih pincébe a fekete ruhámban, fekete szalmakalapomban, és megittam egy deciliter bort, és leültem sakkozni Bélával, pénzért, fogadásból, és ott voltak mindenkik, a költő is, meg a szerkesztő urak, meg a halál is —, megnyertem a partit. Fiacskám, aki nem való vagy, pölyhös netán-tán? és még csak félig születtél meg, fél-egészen, föl-föltámogattál azon a macerátoknak szűkített lépcsőn, hogy az aluljáró kamaszok, meg a ferde hajlamúak már nézték-lesték, sárgás-e a fehérneműm szegélye. Nyertem a partit! — és összeestem? Vénülő Berda Jóska bá Hát nem azt mondja nekem — nekem! — ez a töpörtyű kölök, ez az ülepén tojáshéjas, ez a Berzsenyi kapcájából miszliknyi cérnaszál, hogy nem egészen sikerült mű az Anyakocához írt versem?! ez a disznóöléskor disznóhátról pöcébe pottyant böllér, ez a lyukas tepsiben vackoló félkövér Lohengrin!? Mérgemben durrantottam is akkorát, mintha a Deákné legjóbbik vászna hasadna, hogy ablak törött menten, és prrrrrr ... röpült is kifelé három lektor, két olvasó-, meg harminchat tördelő-szerkesztő, öt titkárnő! De az utolsó bokáját elkaptam! És le róla minden textil cugehőrt! és sitty-sutty! Glóri-glóri halleluja, az asztal alatt, János bácsi a csatában! — Ennyi kijár nekem a ledöfött Anyakocámért! 1262
